Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Kaukázusi hunok, kaukázusi avarok: Antik Tanulmányok II (1955), 121-40
121 Keleti források arról tudósítanak, hogy az Aral-tótól északra az 1. század táján egy Jen-c'ai ııevü nomád birodalom volt, amely a késői Han-dinasztia (21—220) korában A-Ion-na-ra változtatta a nevét. 4' Egy 260 táján, valamivel régebbi források alapján készült tudósítás megismét li ezeket az adatokat és megjegyzi, hogy az 'alánok nyugaton a római birodalommal voltak határosak. Ugyanerről a területről a görög források is számos tudósítást közölnek. Ezek szerint a steppe iráni korszakának korábbi periódusaiban a Kaukázustól a Volgáig és azon túl az Aral-tótól északra, valamint a Kaspi-tengertöl keletre szarmata törzsek, közöttük az aorsok, illetőleg daha-másságéta törzsek helyezkedtek el. 5 0 A nyugati források is tudnak arról, hogy egy bizonyos időpontban a steppe középső szakaszának az összes törzsei az alán nevet vették fel (vö. Ammianus Marcellinus, 31, 2, 17). Az alán név Rómában i. u. 64-ben lett ismeretes." Ezt megelőzőleg az örmény háború alatt (54—59) Corbulo felderítöi térképeket készítettek a Kaukázusról (Pliniús, Hist. nat. 6, 40). A hírek, amelyek az alánokról érkeztek Rómába, félelmesek voltak, úgyhogy Nero egy kaukázusi hadjárat tervével" kezdett foglalkozni, amelynek 4 8 Vö. Ligeti La jus: Attila és hunjai. Szerk. Xétueth Gyula; Bp.. 11140. 18 20; Franké: (Jesch. des chinesischen Reirhes in. 299 300; G. Hainan: ./. Jungenál : Saka-Studien [Klio Beiheft. XLI|. Leipzig. 1939. 76—80; O. Maenrhen Helfen : Byzantion 17 11944—1945] 226—31. 6 0 Junge : i. m. 60 -82. 6 1 Vö. Tiiubler • Klio 9 (1909) 16. Az alánokat losephus (Antiquitates 18. 4. 4) .ViVse-féle kiadása az i. u. 35. év eseményeivel kapcsolatban említi először, amikor III. Artabanos uralkodása idején Örményország trónjának betöltéséért folyt a harc a párthus és a római párt között, s Pharasmanes ibériai király, a római párt jelöltjének, Mithridatesnek a testvére, a Kaukázustól északra lakó nomádok előtt kinyitotta a Kaspi-kaput (Tacitus : Caspia Via, Josephus : aí rvgai aí Káomai ; az eseményekről vö. It. Grousset: Histoire de l'Arménie. Paris, 1947. 105—6). fosephusnak a mai görög szöveg kéziratainál régibb latin fordításában azonban az alánok neve helyett uz általánosító «.Seythas» áll, úgy, mint losephus másik művében (De bello ludaico 7, 7, 4), ahol a ró óé rü>r 'Ahaváv iffvoç on pb eiaı Ly.vHai kifejezést találjuk. Ezért Marquart (Untersuchungen zur (Jesichte von Eratı II. Leipzig, 1905. 83) és nyomában sokan mások, a görög kézir.'t «alán» olvasatában későbbi változtatást látnak. Emellett a magyarázat mellett nagy súllyal esik latba az a tény, hogy Tacitus (Annales 6. 33) sem alánokról hanem szarmatákról beszól párhuzamos tudósításában. Taubler (i. h.) ellenérve, amely szerint a korrektornak nem volt, oka arra, hogy a szöveg skytháit az ebben az összefüggésben seliol sem említett alánokkal azonosítsa, nem meggyőző, és nem világosak a sirakok, aorsok és alánok földrajzi helyzetére tett megjegyzései sem. "Nero tervezett kaukázusi hadjáratának céljával ós földrajzi körülményeivel már évtizedek óta igen nagy irodalom foglalkozik, a vélemények azonban ínég mindig erősen ellentétesek. Minthogy steppei népről, az alánról van szó, talán nem lesz teljesen érdektelen a klasszikus források magyarázóinak számára sem egy olyan magyarázati kísérlet, amely a steppei népek történetének bizonyos tanulságaira támaszkodik. Suetonius (Nero 19, 2), Cassius Dio (63, 8, 1) és Plinius (Hist nat. 6, 40) megegyeznek egymással abban, hogy a hadjárat célja a Caspiae Portae (av/ju ai Káartiai) volt, mégpedig Plinius félreérthetetlen magyarázata szerint az Ibériából a szarmaták földjére vezető kapu, tehát a Kaukázus középső vidékének egyetlen nevezetes átjárója, a Dariel szoros. Tacitus (Históriáé 1, 6) ezt kiegészíti azzal a megjegyzéssel, hogy a had járat célja aClaustra Caspiarum mellett az albán háború is (et bellum quod in Albanos parabat) volt. A hadjáratot különleges gonddal készítették elő. A kaukázusi harcokban a legjobb légiókat akarták bevetni. Ezek a légiók már gyülekeztek is Egyptomban és a Dunánál. A hadjárat azonban végül mégis elmaradt, mert — amint Cassius Dio (i. h.) — mondja—, Nero tudta, hogy ez a háború sok időt és erőfeszítést igényel, s inkább abban — reménykedett, hogy más úton sikerül majd ezeket a népeket engedelmességre bírni. Ennek a politikának a jegyében küldött felderítőket a Kaukázus vidékére. A hadjárat -célja tehát ezek szerint a források szerint egyrészt egy támpont: a Kaspi- (Ibériai--) kapu, másrészt pedig az albánok elleni háború lett volna. Éz a magyaA»-rázat azonban joggal nenv elégítette ki a modern kommentátorokat. Th. Monmisen (Rönr. Gesch. V, 394, 1. jegye-.) szerint a hadjárat/voltaképpen az alánok ellen irányult, akik pár. év.jnulva, í^benjvagy 73-ban) ezen a szoroson át hajtották végre félelmes betörésüket. albánok n&ve tehát itt «alán» hej^ptt áll a szövegben. Mammsen nézetéhez asa^akozott sokak után újabban J. G.C. Anderson (Cambridge Anc. History X 2. Cambridge. 1952. 77. 883—4) is, aki hangsúlyozta, hogy a kicsiny Albánia nvilván287
