Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45

10 kozással MARQUART nyomán 750—760-ban szokták megjelölni. Ez a dátum azonban téves: Baláduri szavai ennél is régebbi időre mutatnak.

11

6 Konstantinos és Jaihâni tudósításai földrajzi szempontból is összeegyeztethetetlenek (vö. MNy. XLT, 33 — 5). A császár szerint mind Levedia, mind Etelköz azon a területen volt, amelyet műve megírásakor (cap. 42.) a besenyők birtokoltak, tehát a Don ós az A1 Duna között. A császár szerint Etelközbe 889-ben, Levediából nyugatra ment Levedi népe. Jaihâni viszont, aki szintén a 889 előtti időkről beszél, az Atil ~ Etd-ben a levediai magyarok keleti határfolyóját jelöli meg. Ellentét mutatkozik végül Konstantinosnak és .'laihânlnak a magyar törzsszövetség pobtikai szervezetéről szóló tudósításaiban is. A*császár (cap. 38.) szerint a magyaroknak 889 előtt sohasem voltak fejedelmeik, csak egyenrangú törzsfőik. Jaihâni viszont szintén a 889 előtti időkről szólva, kazár típusú kettős királyságról beszél a magyarokkal kapcsolatban (vö. MNy. XLI, 54). — Minthogy az arab és örmény források szavárd vonatkozású tudósításainak hitelét kétsógbevonnunk nem lehet, a hibát, illetőleg hibákat Konstantinos tudósításaiban kell keresnünk. A magyarok politikai szervezetéről szóló közlések közötti ellentétet ruinden bizonnyal a magyar tudósítók rovására kell Írnunk. Ha ugyanis a császár értesült volna a magyar kettős királyságról, bizonyára nem állítaná határozottan, hogy a magyaroknak Levedi előtt nem volt fejedelmük. Érthető ezzel szemben, hogy az Árpád-nemzetségből magyar tudósítók nem akartak tudnia monarchikus Árpád-dinasztiát megelőző szakrális jellegű kettős fejedelemségről Nehezebb magyarázatot találni Konstantinosnak azokra a tévedéseire, amelyeket a szavárd vándorlás történetével kapcsolatban követett el. A császárt magát ebben az esetben sem vádolhatjuk szándékos ferdítéssel. Konstantinos néha kritikátlan gyűjtő volt (vö. MORAVCSTK, A magyar történelem bizánci forrásai 153 — 4), de anyagát nem hamisította meg. A magyar tudósítókat azonban szintén nem tehetjük felelőssé ezekért a hibákért. Azok az előkelő magyarok ugyanis, akiktől a 38. és 40. fejezet anyaga származik, még szemé1 yesen ismerhették Levedit és-rokonukat. Árpádot: tehát nem követhettek el tásuinak egy része azonban, így az elbeszélés kettősségét, továbbá Levedia és Etelköz azonosságát érintő fejtegetései, hibáik ellenére is, néhány ponton párhuzamosak azokkal az eredményekkel, amelyek az új kangar vonatkozású adatokból a fentiekben szükségszerűen adódtak (vö. még M

ORA VCSIK : Byzantinische Zeitschrift XXXIII (1933.], 384). THIRY alapgondolatától csak MOÓR ELEMÉR (Acta Ethnographies II (1951.], 125 — 8) távolodik el lényegesen, aki úgy gondolja, hogy a 889-ben elszakított magyar töredék északkelet felé menekült s így nem lehet azonos a szavárdokkal, akik valószínűleg nem is a magyarok közül váltak ki. A császár szavainak ezt az értelmezését a;.onban a jelenleg ismert adatok nem támogatják. 11

5 Baladun (ed. HE GOEJE 203. ) a Kur folyó közelében lévő Samkor város történetéről szólva egy hagyományt közöl, amely szerint Samkort a szavárdok (sawardl) pusztították el. akik Vazul ibn Üsaid örményországi arab helytartó távozásakor, 757 táján „verődtek össze" (tajamnui ü). Ttt tehát nem a szavárdok megérkezéséről van szó: Balâ'hıri szavaiból az

% következik, hogy a szavárdok már előbb is Samkor körül éltek. MARQI ART (Streifzüge 38) előbb helyesen ,.sieli zusammenrotteten"-nel fordítja a İmanıma'ii-t. a következő lapon azonban már ..orsehienen sind"-et mond. 276