Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 kangar névnek a császár szavaira alapozott modern etimológiái ia helytelenek, és sem Konstantinos, sem pedig a szír források korára vonatkozólag nem bizonyíthatják a besenyő örökletes nemesség meglétét. A legfontosabb bizonyítéknak tehát ebben a vonatkozásban továbbra is Konstantinos nak a törzsfői tiszt besenyőknél szokásos örökléséről mondott szavait kell tekintenünk. Az örökletes nemesség intézménye a besenyőknél a császár korában szokásjog alapján már régen fennállott: vâpoç yág év avroiç xax rin oç ixgárrjoév n akaıâç . . . (cap. 37 2 S_ g). A méltóságok: âÇuâpara a besenyőknél unokatestvéri ágon öröklődtek tovább, a császár szerint azért, hogy a méltóságok viselésében az uralkodó nemzetség minden ága részesüljön. Idegen nemzetségbeli nem viselhetett méltóságot (cap. 37 s l 2). A besenyő törzsek egy-egy törzsfő: ágyov uralma alatt állottak. Az altörzseket kisebb méltóságviselők vezették (cap. 3733). Mindezek az adatok a besenyő nemzetségi társadalom meglehetősen nagyfokú bomlásáról tanúskodnak. Monarchikus szervezetről a besenyőknél — ugyanúgy, mint a magyaroknál a Levedit megelőző időkben — nincsen szó. Az új adatok alapján a besenyő törzsszövetség kialakulásával kapcsolatban is tehetünk bizonyos következtetéseket. A kettős név a nomádoknál annak a következménye szokott lenni, hogy a hódító nép átviszi a nevét a meghóditottra (NÉMETH, HonfKial. 78). Joggal feltehetjük tehát, hogy a császár korabeli besenyő törzsszövetség is két 11 1 népelemből állott: három kangar és öt besenyő törzsből, továbbá azt is, hogy a kangarok eredetileg mint hódítók szervezték meg az új kangar-besenyő törzsszövetséget A császár korában azonban már a besenyő törzsek nevét viselte az egész törzsszövetség. úgyhogy a három első törzs kangar neve ekkor már magyarázatra szorult. Azt, hogy a kangarok eredetileg milyen nyelvet beszéltek, és melyik nagy nomád nép kötelékei közül váltak kî, nem tudjuk. Minthogy már 541-ben szerepelnek, aligha tartoztak a köztörök népek soraiba, akik közül a legkorábban fellépő türkök ekkor még Belső-Ázsiában a zsuan-zsuanok uralma alatt éltek. A Xvaúáynáinay előbb idézett mohamedán fordításaiban (vö. Tabari, ed. DK GOEJE I, 895,, L G, S96 4) a valószínűleg bolgár nyelvű kazárokkal, az iráni alánokkal és a'mongol nevűnek mondott 11 2 balangarokkal szerepelnek együtt. Ugyanekkor, a VI. század első felében, amint Prokopios és más bizánci szerzők beszámolóiból tudjuk (vö. MORAVCSIK, ByzTurc. I. 40; [T, 224 — 5), a Kaukázustól északra és délre levő steppéken a szabir törzsszövetség játszotta a vezető szerepet. 11 1 A besenyőket és kangarokat korábban magam (MNy. XLVÍ, 361 — 2) is azonosnak tekintettem. 11 3 Vö. 7,: V. T ogav, Ibn Fadlan's Keiseberieht: Abh. f. tl. Kundé des Morgenlandes XXIV/3. Leipzig, 1939. 191.' 274
