Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A kangarok (besenyők) A VI. századi szír forrásokban: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84.sz.), 12-45
10 itt is meg akarták ölni, a király azonban ezt ismét megakadályozta (257 a)Ekkor a maibed 8 0 őrizetére bízták ós az udvar börtönébe zárták (2f>7 1 0_,)» majd amikor a király a következő nyáron a perzsa uralkodók azerbeidzsáni nyári szállására ment, Mar Abát is magával vitte (258 7_ g). Az útról visszatérve Mar Aba végül is szabadlábra került (263 l 2_ 3). Ekkor azonban lázadás tört ki, 8 1 amelyet Xosrav keresztyén nőtől származó fia vezetett (264 7 2). A lázadásban a nesztoriánusok is résztvettek (264 n_ 2). A vád most az volt Mar Aba ellen, hogy fogságában is ordinál püspököket, akik azután a tartományokba szétmenve szítják a lázadást (264 l g—265 s). 8 2 Xosrav tehát megparancsolta Mar Abának, hogy püspöki levélben intse nyugalomra a lázadókat, majd amikor ez megtörtént, megszabadíttatta őt bilincseiből és magával vitte a fővárosba (286 1 3_ 4). Kevéssel később a heftaliták királya (vö. alább 33) egy papot küldött Xosravhoz, aki Mar Abának is levelet hozott a heftalita nesztoriánusoktól. 83 A levélben sok heftalita nesztoriánus arra kérte Mar Abát, hogy ordinálja püspökké a levelet átadó papot a heftaliták egész országa részére (26<> 1 5— 267 4). Xosrav, bizonyára az ügy politikai jelentőségére való tekintettel (vö. PHULE\ SKAJA: i. h. 83) hozzájárult az ordinációhoz s egyben szabadon bocsáttatta Mar Abát, aki másnap nagy pompával elvégezte az ordinációt. s/.ármazéka és jelentése hozzávetőleg 'monument, temple ou palais, affecté au service des herbada' lehet. — Mar Aba visszaérkezésekor a király Farrúkdád Hórmezdl<la)d Zádagó-t küldte hozzá (253,). A szövegben tévesen Hórmezd D. zádagó áll, a helyes olvasat L'EETERStöl (i. m. 151) származik; a zötlaqó alak patronimikon (vö. NÖLDEKE, Tabari 291 2. jegyz.). PEETERS (i. m. 154) szerint ez a szó a középperzsa *mardbad chef des eimuqucs szó népies szír kiejtését adja viasza. A középjierzsa *mardbad szót csak az örményből (mardpet) ismerjük. — A mart 'ember' szóban az ójierzsa -rt szabályos középperzsa folytatása -rd, az újperzsa folytatás -rd (vö. HÜBSCHMANN, PersStud. 194). A szír mai- alak tehát feltűnő és valószínűleg azzal magyarázható, hogy az -rd fonetikailag igen közel állt az l-hez (vö. H. JUNKER: 1Mb. V [1925.], 52-3 ; L'Ö.: Caucaaica III [1926.], 137). Az örmény mardpet-röl vö. még MARQUART: Caucasiea VI/2 [1930.], 32—8 és CHRISTENSEN i. m. 396). AnóSayzaó lázadásáról van szó. Az utóbbiról vö.: NÖLDEKE, Tabari 467 — 74; CHRISTENSEN i. m. 383, 426. A lázadás, amint STEJN (I. m. 510) fejtegetéseiből tudjuk, valószínűleg 550 nyarán ért véget. Ezzel teljes összhangban van a Vitának fent. (260 7íj. jegyz.) tárgyalt kronológiája. — A Se'erti Krónika (i. kiad. 70„it. —72,) és Mari (i. kiad. 44) bővebben mondják el a lázadás történetét (vö.: BRAUN, Aktén 216, jegyz.; Uő., Synhados 95 ; LABOURT i. m. 190 ; PEETERS i. m. 157 — 9). — PIQVLEVSKAJA (i. h. 82) szerint Anösayzáó lázadásában a mazdakita mozgalom utórezgését kell látnunk. E mellett a magyarázat mellett szól, hogy a mazdakita mozgalom alapjaiban rázta meg a perzsa társadalmat és még évszázadok múlva is éreztette hatását (A. K). H K y fi o B C K H il : C0BeTCK0e BocTOKOBeaeHH'- V, 34 — 54). — A lázadás kitörésekor a Vita (262 1 0) szerint a király Fasáy-ban (helység Fara tartományban: MINORSKY, Hudüd 128) tartózkodott. Xosravnak erről az útjáról a források köziil esak a Vita emlékezik meg. 8 2 Firdsusinak a lázadásról szóló regényes elbeszélésében (vö. NÖLDEKE i. ni. 470) a „bizánci katholikoszok és patríciusok" is szerepelnek. PIGULEVSKAJA (•. h. 82) szerint ezek a szavak helyesen (egyes számban) olvasva a „Katholikos Patrikios"-ra, vagyis Mar Abára vonatkoznak. "* A Vitának erről a helyéről és a heftalita nesztoriánizmusról vö.: MINGANA, Early spread of Christianity 7 — 11; B. T. R a $ y p o B , McTopHH TajpKHKCKOro Hapoaa. M OCKBS , 1952. 94; a heftalita nesztoriánizmusról vö. még M ORAVCSIK : Sz"nt István Emlék. 184, 189. 264
