Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Heftaliták, hunok, avarok, onogurok: IV—IX. századi népmozgalmak a steppén (Nyelvtud. Társ. Kiadv., 84. sz.), 1-12
10 Heftaliták, hunok, avarok, onogurok.* 1. A heftaliták mint hóditó hatalom Irán északi és keleti peremén a mai türkmen területen (a Kaspi-tenger délkeleti kiszögelése és Afganisztán között), valamint Afganisztán területén 460 táján (a pontos dátumról vö. alább 9) léptek fel a történelemben. (H. llHi yjieBCKafl, CnpHiicKne HCTOMHHKH no HCTopHH ııapo;ıoB CCCCP. M3B. A K . HayK CCCP.: Tpygbi MHCT. BoCTOKOBea. XLI. M.—XI., 1941.47—79).-'A következő évtizedek során kiterjesztették hatalmukat délen Északnyugat-Indiára (vö.: L. R ENOU — J. FILLIOZAT, L'Inde classique. Paris, 1947. 183, 253—6; R. GHIRSHMAN, Les OhionitesHephtalites. Le Caire, 1948. 104—14), keleten a Tarim-medence északi és déli peremén lévő városállamokra (vö. W. M. M C G OVERN , The Early Empires of Central Asia. Chapel Hill, 1939. 408, 455 16. jegyz.), északon pedig az Amu-darja és Szir-darja közötti szogd területre, valamint a T'ien-san vidékére (Menandros, Exc. de leg. ed. DE B OOR 450 s 6; Theophanes Byz. ed. DINDORF 447 18 2 3: vö.: E.STEIN, Histoire du Bas-Empire II, 773; E. CHAVANNES, Documents 224 — 5). - Keleten a zsuan-zsuanokkal voltak határosak, északon pedig, Dzsungáriában, a későbbi ujgurokat is magába foglaló t'ie-lö, más néven kao-cs'ö (vö. MNy. XLV, 295) törzsszövetséggel (CHAVANNES: BEFEO. III [1903.], 404). — A középperzsa krónikák mohamedán fordításai, valamint a szír, bizánci és örmény források sokat beszélnek nyugati szomszédaikkal, a perzsákkal és a perzsa zászlók alatt harcoló örményekkel folytatott háborúskodásaikról (vö.: A. CHRISTENSEN, L'Iran sous les Sassanides 2. Copenhague. 1944. 293 — 7, 348 — 51, 373; R. GROUSSET, Histoire de l'Arménie. Paris, 1947. 189 — 90). Északon a kao-cs'ökkel vívott harcaikról hallunk (MCGOVERN i. m. 485). Keleten jó viszonyban voltak a zsuan-zsuanokkal, akikkel a kínai források szerint (CHAVANNES, DOC. 221) dinasztikus házassági kötelék is egybefűzte őket, s követeik gyakran megfordultak a kínai fővárosban is (E. SPECHT: JournAsiat. 1883/11, 342 — 5). — A zsuan-zsuanok végleges leverése (555-ben) * Megjelent: MNy. L (1954. július). 142—51. Az ott közolt szöveghez az alábbiak* ban néhány szögletes zárójelek közé helyezett pótjegyzetet csatoltam — A kiadványom megszerkesztésében való közreműködéséért P AIS DKZSÖ akadémikusnak tartozom köszönettel. 235
