Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
A szakrális királyság a steppei népeknél (a kazároknál és a magyaroknál): Magyar Nyelv LXX (1974), 11-7
11 szakrális királyság, amely az egykorú leírás szerint pontos mása volt a kazárnak, tekintettel a magyarok és kazárok IX. századi szoros kapcsolataira, valamint más, alább tárgyalandó körülményekre, szintén a kazárra, illetőleg végső fokon a türk szakrális királyságra vezethető vissza. Ugor vagy finnugor eredetének mindenesetre eddig semmilyen bizonyítéka nem került elő. A türk szakrális királyságról a kínai dinasztikus történetírók szórványos megjegyzéseiből tudunk (Cou-Su, 50. cap.; Liu MAU-TSAI, Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken [T'u-küe]: Göttinger Asiatische Forschungen, Bd. 10. Wiesbaden, 1958. 8, 459, 496 46. jegy.; vö.: P. ROODBERG: Harvard Journal of Asiatic Studies IV, 245; K. A. WITTFOGEL—FÉNG CHIA-SHÉVG, History of Chinese Society. Liao. New York, 1949. 274 189. jegvz.; C. M ACKERRAS , The Uighur Empire. 2 Canberra, 1972. 28). A kazár és a magyar szakrális királyságról arab földrajz- és történetírók tudósítanak. Mind a kínai, mind pedig az arab feljegyzések feltétlenül hitelt érdemlők. A kínaiak ugyanis szoros kapcsolatban voltak a türkökkel, s a császár családját kínai hercegnők révén családi kötelékek is összefűzték a türk Asina uralkodói családdal. Az arabok pedig gyakran küldtek népes kereskedő karavánokat Horezmen keresztül a steppe népeihez, közöttük a volgai bolgárokhoz és a kazárokhoz, s bár ezt a források külön nem említik, a magyarokhoz is. A karavánok útijelentései, tekintettel az északi, steppei népekhez szállított és onnan visszahozott óriási értékű szállítmányokra, mindig fontos dokumentumok voltak a következő karavánok számára. Feljegyzőik éppen ezért megbízható és pontos értesüléseket kívántak szolgáltatni. Mindaz, amit közölnek, alapvetően fontos a délkelet-európai steppe története szempontjából. A szakrális királyság steppei példáira RÓHEIM GÉZA először 1915-ben (Man XV, 25 — 8) hívta fel egy Angliában kiadott rövid cikkéhen a figyelmet. Két évvel később itthon (Ethnographia XXVIII, 58 99) tette közzé nagy értekezését, amelyben az összehasonlító néprajztudomány módszereit mesterien alkalmazva először tárgyalta meg behatóan a steppei, főleg a kazár és magyar szakrális királyság intézményét. RÓHEIM sok tekintetben J. G. FRAZER nagy művének akkoriban új, harmadik kiadásához (1907 — 1913.), különösen annak a mágiáról és a királyság kialakulásáról, valamint a „meghaló" istenekről szóló részeihez igazodva vizsgálta a kérdéseket. Eredményei a legújabb nemzetközi szakirodalom fényében is időtállóak, legfeljebb módszerét tekinthetjük bizonyos mértékben túlhaladottnak. RÓHEIM ugyanis egészen élete végéig a freudi pszichoanalízis elvi alapján állt, és azt alkalmazta következetesen minden munkájában (vö. Psychoanalysis and Culture: Essays in Honour of Géza Róheim ed. G. B. W ILBUR —W. MUENSTERBERGER. New York, 1951. 456). A szakrális királyság tárgyalásában is sorra megtaláljuk FREUD legfőbb módszertani elveit (az Oedipus-komplexum, az álom- és szexuális pszichológia, a serdülőkor pszichológiája, az ambivalencia pszichológiai törvényének alkalmazása a jelenségek magyarázatában stb.), amelyek RÓHEIM szemében a sikeres interpretáció biztos zálogai voltak. Bár FREUDot, mint kitűnő gyakorlati pszichoanalitikust legújabban a. haladó pszichológia képviselői is pozitívan értékelik, a szakrális királyság freudista magyarázata, pontosabban a szakrális királyság jelenségeit végső okaikra visszavezető pszichológiai módszer egyre inkább veszt hiteléből (vö. P. RADIN megjegyzéseit is: The World of the Primitive Man. New York, 1953. 308 — 10). F RAZER maga, akinek a kazár királvölésre vonatkozó adatok a „Golden Bough" megírásakor még nem álltak rendelkezé212
