Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28

116 leniben való használatút éppen a kazár történelemnek a mohamedán forrásaiból is ki tudjuk mutatni (vö. alább 123). K/.ek az örmény és bizánci adatok igen értékes kiegészítői a nyugati 1 örkökre vonatkozó kínai forrásadatoknak. A kínai források ugyanis — bár szintén megemlítik a „türk" kazároknak a Perzsiától, Khvárezmtől és Bizánctól északra levő országát

2

6 - részletes tudósításokat nem közölnek erről a távoli területről, s főképpen arról nem, hogy a kazár kagán milyen szerepet játszol t a nyugati tiirk birodalomban. b) A /'eí«/-»evct Sebéos korábbi események elmondása során említi, másodszor, amikor fulólag megemlékezik IV. llormizd (579—590) perzsa király török rokonságáról és megjegyzi, hogy llormizd anyja, tehát Khosrav Anösarván felesége, a t'etal király lánya volt: np"j ,r

u'jp /"-p qju-uwp fi,„,_puiL,uj ,PL<l/i uı/iftujfL phuıuıjuıgung, Iffili funupnğujj (ed. MALKHASYANC', 33

9_

1

0). A Khvatây-nâmakot átdolgozó mohamedán források

2

7 egybehangzóan tanúsítják. hogy llormizd anyja Sinjibu nyugati türk kagán lánya volt, ebben az esetben tehát nem kétes, hogy a t'etal-név a nyugati türköket jelöli. Ugyanezek a források azt is elmondják, hogy a perzsa—türk dinasztikus házasság egy katonai szövetséget pecsételt meg, amely a heftaliták ellen irányult s 558-ban a heftalila birodalom teljes megsemmisítéséhez vezetett. Ezzel a kézenfekvő magyarázattal szemben MARKWART egy késői, Mas'Sdinál megőrzött

2

6 hagyománynak ad hitelt, amely szerint Khosrav felesége nem»a türk, lıanem a kazár kagán lánya volt.

2

9 Szerinte tehát a t'etalnév ebben az esetben sem vonatkoztatható a nyugati türkökre. Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a hagyomány — ha valóban hiteles volna — egyenesen alapvető jelentőségű lehetne a korai kazár történelem szempontjából, hiszen Khosrav és a török uralkodó 558 előtt kötöttek házassági szerződési, ilyen korai időkből pedig szinte alig rendelkezünk hiteles kazár adatokkal. Bizonyos körülmények azonban óvatosságra intenek mind ezzel az adattal, mind MARKWART magyarázatával szemben. Először is szembeötlő, hogy aligha volna helyes egy ilyen kétes eredetű késői hagyományt a középperzsa eredetiből fordított'mohamedán 1 udósításokkal szembeállítanunk. Azután kérdéses az is, hogy szabad-e egyáltalán bármilyen fontosságot tulajdonítanunk a Mas'üdinál megőrzött hagyomány szóhasználatának, minthogy az arab történeti irodalom legkorábbi termékei is a IX. századból, tehát egy olyan korból származnak, amikor a türkök belsőázsiai birodalmai már régen felbomlottak. A türkök és kazárok megkülönböztetése pedig ekkor már minden értelmét elvesztette, úgyhogy semmi meglepőt nem találhat unk abban, ha egy ilyen késői hagyományban a kazár nevet találjuk a várt türk helyett. A kazár név 2

6 Vö. G. HALOUN megjegyzéseit az idevonnikozó kínai útiatokról (DUNLOP idézett müvében, XII, 34 — 35). 2

7 Vö. G. WIDENGKEN : Orientulia Sueeuna 1 (1052), 83 — 84, 03 — 04. 2

8 Murüj al-dahab, II, 211. 2

8 WZKM. XII, 199- 200. 198