Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

A korai kazár történelem forrásainak kritikájához: MTA I. Oszt.Közi. XV (1959), 107-28

:tıii arâakida (palılavi) dinasztia tokharisztáni ágával hozzák kapcsolatba, amely szerintük „Balkhban, kúsán földön" (Agathangelos, ed. Tiflis, 1914 : 23

6) uralkodott. A kúsán földön uralkodó nomádokat a legenda Zenobnál és Vardannál megőrzött változata hejtal-nak nevezi.

1

4 Más forrásaink viszont, így elsősorban Pseudo-Sebeos, t'étal-okról beszélnek ugyanebben az összefüggésben. Ezek a tudósítások az aráakida dinasztia trónrajutását írják le, valamint azt, hogy miként oszlott meg a hatalom a dinasztia egyes ágai között a párthus fennhatóság alatt álló területeken. Pseudo-Sebéos egyenesen a t'étal király fiának nevezi a dinasztiaalapító ArSakot (ed. MALKHASYANC' 8

3 : »rtt uipfujjfL fí(ujuj^ujgLjig), aki szerinte „Bahl Sahastanban, a kúsánok földjén" (8

4 : /' P^Cj ffiuCuıuınuıh/t jhplffıph pn^ujíuig) alapította meg a tokharisztáni párthus dinasztiát. Négy fia, ugyancsak Pseudo-Sebéos (10,_

u) szerint úgy osztotta meg a hatalmat, hogy közülük az első a t'étalok földjén, a második Kilikiában, a harmadik a párthusok felett és a negyedik Örményországban uralkodott. Pseudo-Sebéos két idézett helye nem hagy kétséget afelől, hogy a t'étal név nála Zcnob he/tat-ja helyett áll : Aráak, a t'étal király fia Pseudo-Sebéosnál is a kúsán földön uralkodik. Aligha tévedünk tehát, ha feltesszük, hogy a heftalitákról már a Gergely-legenda régi változataiban, így az „Agathangelos" tudósításainak forrásául szolgáló hagyományban is szó volt. A Gergely-legenda mindenesetre valamikor Gergely halála (kb. 320) után, de Agathangelos és Lazar Parpee'i kora előtt (kb. 500), tehát a hcftalita birodalom fennállásának a korában keletkezett. Természetes tehát, ha Tokharisztán urai a hejtal ~ t'étal nevet viselik benne. Még mindig nem világos ezzel szemben az örmény t'etal név t'-je. Ennek a magyarázata azonban, amint alább majd látni fogjuk (127-8), esak egészen más összefüggésben lehetséges. Pseudo-Sebéos elbeszélése egyébként bizonyos részletekben egyezést mutat Pseudo-Moses Khorrnae'i idevonatkozó tudósításaival is. Pseudo-Moses szirdén beszél Nagy Aráak balkhi dinasztiaalapításáról (II, 2), és tudósít arról is, hogy Örményországban hogyan jutott uralomra az arsakida dinasztia (I, 8). Annak ellenére azonban, hogy a két szerző idevonatkozó tudósításai szemmel láthatólag közös végső forrásra mennek vissza,

1

5 éppen a t'etal név használatát 1

4 Zenob éi, Vardun tudósításainak örmény szövegét egy magyarországi örmény tudós, LITKACSY KRISTÓF közölte „A magyarok őselei, hujdankori nevei és lakhelyei" című művének (I, II, Kolozsvár 1870) örmény függelékében (II. lap, 7. és 8. alatt). Zenob idézett helyéről vö. még T. X a Jl a T H 11«, ApMHHCKiie ApiuaKiian (MoCKBa 1903), 146-147. 1

5 Pseudo-Sebéos és Pseudo-Moses tudósításainak egyezése S. S. MALKHAMYANO' (Bii3aHTiiHCKitH BpevteHtiMK XXVII, 1949, 04—105 ; MAI.KHASYANC'először ötven évvel korábban, 1899-ben fejtette ki ezt a véleményét : vö. még A. Ajotm: BioaHT. BpeMCHHHK VIII, 1901, (İ4—09) szerint azt jelenti, hogy Sebeos 661-ben már ismerte Moses Khorenae'i müvét. Egészen másképp látja a kérdést G. KHALATYANC' (ApMHHCKHM 3noc I, MockBn 1896, 69-74), aki Pseudo-Sebéos munkáját. 750. és 900. évek között keletkezett bagratida párt állású írásnak tartja, amelyet szerinte Pseudo-Sebeos is használt. — A balkhi arsukidákra vonatkozó értesülések néhány közös vonására, továbbá a földrajzi terminológiában mutatkozó egyezésekre, főként, fjedig a Baht ~ I'ahlfav-) népet imológiáru A. JA. MANANDJAN (B»3aHT. Bpe.MeHHitK XXV, 1948, 133) annak bizo192