Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Sarkel: Magyar Nyelv XLVIII (1952), 79-86

82 nevezetes szerepet. Konstantinos munkájának 42. („földrajzi") fejezetében mondja el részletesen az erőd építésnek történetét (ed. MORAVCSIK 182—5). Sarkéi1 a kazár kagán kérésére építették a bizánciak Theophilos (829-842.) uralkodása alatt.

1 Az építkezés vezetője, Petronas, bizonyára a helyszínen hallotta a Sarkéi nevet, amelyet az ő jelentése nyomán a császár is közöl. A császár irodalmi iskolájából származó „Theophanes continuatus" a jelentés kissé átstilizált változatát tartalmazza (ed. Bonn 122—4). A két munkából megtudjuk, hogy Sarkéi valahol a Don alsó folyásának vidékén épült. Romjait már régebben is keresték Cimljanszk körzetében,

2 de csak nagyszabású újabb ásatások után erősödött meg szovjet régészek körében az a nézet, hogy a Cimljanszkaja Sztanyica melletti romok Sarkéi maradványai.

3 Konstantinos elbeszélése szerint (ed. MORAVCSIK 42

m) a Sarkéi névnek „náluk" (a kazároknál) 'fehér tanya' a jelentése : ígfirpevexai dé naoá avroîç jó Láqxtk 'iojiQov óanlxtov . A „Theophanes continuatus" szerzője, aki kisebb-nagyobb stiláris javításokat (pl. ismétlések kiküszöbölése stb.) végzett a jelentés szövegén (vö. pl. De adm. imp. 42^^ TO xáaxgov helyett xi]v nókív; 42

u xxlaai helyett olxodofxeiv; 42

m xxtaıç helyett oixodoprj] vö. MORAVCSIK szövegkritikai apparátusát), Petronasnak a Konstantinosnál megőrzött âangov óanlxiov-ja helyett a klasszikus Xevxóv olxrjpa 'fehér ház' kifejezést használja. A Sarkéi névhez fűződő kérdések a XVTII. század óta foglalkoztatják az orosz tudományt. Ennek a századnak a során két fontos új forrással gazdagodott az orosz történetkutatás: Konstantinos munkájával és a Nagy Péter rendelete nyomán gyűjtött és kiadott orosz krónika-szövegekkel.

4 Ezeknek összehasonlító tanulmányozása során hamarosan ráirányult a figyelem a bizánci Sarkéi névre is. Sarkéi földrajzi azonosítását már Konstantinos korai magyarázója, G. DEL'ISLE megkísérelte (A. BANDURI „Impérium orientale"-jában [1711.] a II, 1017-hez): szerinte a régi Sarkéi a Dónec felső folyásának vidékén levő mai Belgorod helyén volt. Ugyanezt a nézetet képviselte az orosz történetírók közül V. N. TATISCSEV és I. BOLTIN,

5 a külföldiek közül pedig T. S. BAYER

,® A. L. SCHLÖZER

7 és J. THUNMANN

8 is. Korán felmerült azonban az a gondolat is, hogy a bizánci Sarkéi az orosz forrásokban emiitett valamelyik Belaveéa nevű hellyel lehetett azonos. Ezt a gondo*Vö. G. OSTBOQORSEY, Qesch. des byzantinischen Reiches 144. • Vö. M. HauiEváKYj, Geech. des ukrainischen (ruthenischen) Volkes I (Leipzig, 1900.), 160, 2. jegyz. » Vö. Sz. P. TOLSZTOV, AZ ösi Chorezm, ford. BALAZS JANOS (Bp., 1950.) 253 ; vö. még ÜOBECTB B.EME HJX JICT

, szerk. V. P. ADRIANOVA-PERETC (Moszkva-Leningrád, I960.), II, 311. • Nálunk is körülbelül ugyanakkor (a XVIII. század közepén) kezdődött a két fontos új forrásnak, Konstantinos munkájának ós Anonymus gestájának tanulmányozása. • TATISCSEV ÓS BOLTIM munkáit idézi LEHRBERO, Umersuchungen 8 >. • Comment rii Ac d. Sc. Imp. Peíropolitanae IX (1,4+.), ..99 — >2. 7 AllgNordGesch. (Halle, l/.l.), 5 9— 0. • Gesch. der östlichen europ. Vőlker I (Leipzig, 1774.), 629—30, 157. 167