Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.
44 amelynek értékelését egyedül a többi, hiteles források, főként Dzsajháni tudósításai alapján végezhetjük el. így jut Deér arra a következtetésre, hogy Levedi tulajdonképpen a 750 körüli idők, Árpád pedig a 850 körüli korszak szereplője. Viszont a magyar krónikái hagyományt (Váradi krónika) részesíti előnyben, amikor megállapítja, hogy az első fejedelem nem Árpád, hanem Almos volt. Deér radikális elméletének bírálatát voltaképpen már az eddigiekben elvégeztük. Téves kiindulópontja, amennyiben nem állapítja meg az egyes források belső kronológiáját, s így önmagukban is tisztázatlan adatokat vet össze egymással. A téves kiindulás után következtetései is erőltetettek. Ez az oka annak, hogy merész feltevései nálunk részleteikben, egészen a legutóbbi időkig, szinte semmilyen visszhangra nem találtak. Volt azonban Deérnek két fontos alapgondolata, amelyek annál fontosabbnak bizonyultak a későbbi kutatás számára: egyfelől az arab és a bizánci forrás közötti állítólagos ellentéteknek, általánosító hangoztatása, másfelől az a gondolat, hogy Konstantinos állítólagos tévedései valóban a császár magyar informátorainak rovására írandók, mert ők voltak azok, akik történeti igazságok helyett mítoszból, mondából és a valóságból összeelegyített dinasztikus hagyományt adtak elő a császárnak. Ebből az alapszemléletből kiindulva, de azt több kérdésben teljesen át alakítva állította fel Győrffy György, az újabb magyar őstörténeti kutatás egyik legtöbb érdemet szerzett képviselője, az utóbbi évtizedek legnagyobb feltűnést keltő őstörténeti elméletét, amely szerint a nemzeti tudatunkba szilárdan begyökerezett. Árpád-korig visszakísérhető szemlélettel szemben a magyar honfoglaló főfejedelem nem Árpád, hanem Kurszán volt. 1 7 Györffv kiindulópontja szintén az, hogy a magyar Árpád-házi személyek nem adtak hiteles felvilágosításokat a magyar fejedelemség kezdeteiről a bizánci császárságnak, ö azonban még messzebbre megy, mint Deér. Szerinte ugyanis nemcsak monda és valóság keveredett a Tormás és Bulcsu-féle elbeszélésben, hanem egyenesen arról van szó. hogy a két fejedelmi személy tudatosan félrevezette a császárt, hogy úgy tüntethesse fel a dolgot, mintha valóban Árpád lett volna a honfoglaló főfejedelem. Györffy új elméletében fontos szerep jut annak a sokai tárgyalt adatnak, amely szerint a bizánci katonai felderítő, Niketasz Szklérosz, amikor felkereste a magyarokat az Etelközből való távozás után, de még a Kárpát-medencébe való megérkezés előtt, — a magyarok fejedelmeivel Árpáddal és Kurszánnal találkozott. A másik adat Anonymusnál található, aki szintén tud egy Cundu (Kündü) nevű honfoglaló 1 7 Györffy először 1955-ben tette közzé elméletét „Kurszán és Kurszánvára. A magyar fejedelemség kialakulása és Öbuda honfoglalásfkori szerepe" címe n (Budapest Régiségei XVI, 9—34). Ezt a dolgozatát 1959-ben újra kiadta a „Tanulmányok a magyar állam eredetéről" című munkájában (A Magy. Néprajzi Társaság Könyvtára). Az itt előadottakat azóta sokszor megismételte cikkekben és a sajtóban, utoljára: Budapest története. Szerk. Gerevich László. I, 1973. 217—349, 126
