Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)
Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.
44 Azóta (vagyis 896 óta) nem érte újabb besenyő támadás a magyarokat. A kavarok törzse eredetileg a kazár törzsek közé tartozott. Egy alkalommal fellázadtak, de végül is vereséget szenvedtek, s elmenekülve a türkökhöz (magyarokhoz) csatlakoztak. Három törzsük azóta, egyetlen törzsfő alatt, a turkok nyolcadik törzsét alkotja. Minthogy az arab és a bizánci tudósítások egyaránt a magyar honfoglalást megelőző időkre vonatkoznak, természetesnek látszik, hogy a honfoglalás előtti magyar fejedelemségről az arab és bizánci forrás, valamint a magyar krónikái hagyomány egybevetése alapján rajzolhatunk hiteles képet. E feladat megoldása azonban, bár az arab forrás első közzététele óta sokan megpróbálták, mindezideig nem sikerült teljes mértékben. Ennek oka, nézetem szerint az volt. hogy mindaddig, amíg a három forrás belső problémáit nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, egybevetésük sem sikerülhetett. A két legfontosabb kérdés kronológiai és földrajzi természetű: mikor és hol játszódtak le azok az események, amelyekről az idézett tudósításokban szó van. A legjobban pillanatnyilag az arab források magyarázata terén állunk. Míg ugyanis 1869 és 1930 között, hatvan éven át, Dzsajháni tudósításaihoz a bonyolult és erőltetett magyarázatok egész légióját fűzték, újabb szövegvariánsok kiadása után ma már gyakorlatilag teljes pontossággal helyre tudjuk állítani Dzsajháni elveszett eredeti szövegét. így Dzsajháninak a magyarokról, kazárokról, besenyőkről, szlávokról és dunai bolgárokról adott leírásai alapján ma már világos, hogy az arab szerző karavánkereskedó informátorai 889 előtti állapotokat rögzítettek. A besenyők ugyanis szerinte még a Volgától és a kazároktól keletre élnek, tehát nem került sor a magyar területre való költözésükre. Azt is tudjuk, hogy Dzsajháni leírásai 864—870 után keletkeztek, amikor a dunai bolgárok (itt: keresztény nándorok) felvették a kereszténységet. E jólismert idői kerethez még hozzáfűzhetjük, hogy a szláv törzsek Dzsajháni leírása szerint még önállóak, ami további pontosabb datálást tesz lehetővé. Bár 862 táján a novgorodi oroszok első képviselői, Askold és Dir már megtelepedtek Kievben 8, ez még nem jelentett orosz uralmat Kiev felett. A magyarok ezekket az orosz—szláv csoportokkal szemben zavartalanul folytathatták portyáikat, és súlyos adókat is vethettek ki rájuk. A nagy orosz erők ekkor még északon, Novgorod vidékén „a szigeten" éltek. Erről az orosz központról beszél Dzsajháni is. A helyzet 880 körül változott meg gyökeresen, amikor a novgorodiak legerősebb csoportjai Oleg vezetése alatt délre vonultak, és átvették Kiev fölött, majd rövidesen a szomszédos törzsek területén is az uralmat. A novgorodiak megérkezése a magyarok számára is új helyzetet teremtett. Dzsajháni azonban még nem tud az oroszok déli vándorlásáról, s így tudósításának 880 előtt kellett keletkeznie. 8 Vö. I. Boba, Nomads, Northmen and Slavs. The Hague —Wiesbaden, 1967. 118—29. 118
