Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 3.)

Árpád és Kurszán (Az Árpád-ház megalapításához): (Pais Dezső Emlékünnepség, Zalaegerszeg, 1974): Zalai Tükör 1975/11, 43-58.

44 Dzsajháni leírása Konstantinos császár tudósítása (az i. sz. 870—880 körüli (a 889-et megelőző évekre vonatkozik) állapotokról szól) A magyarok két határfolyója az Atil (Etel, vagyis Don) és a Duna. A Dunán túl, vagyis a folyótól délre a keresztyén nándorok (dunai bolgárok) a szomszédaik. főnöküket k.nde-nek (künde vagy kende) nevezik, de neki csak királyi cime van, mert az az ember, aki királyképpen uralkodik felettük, a dzs.la (dzsila vagy dzsula). Minden magyar a dzsilának engedelmeskedik a háború és a védelem dolgában és más ügyekben. Meg-megrohanják a szlávokat és az oroszokat, majd a foglyokat a bizánciaknak adják el Keres kikötőjében. Régebben (tehát 870—880 előtt hoszszabb idővel) a kazárok körülsáncolták magukat a magyaroktól és más szomszédaiktól való félelmükben. A turkok (magyarok) régen Kazária szomszédságában éltek, Levediában, amelyet első törzsfőjükről neveztek ígyAbban az időben nem turk-nak, hanem, valamilyen okból szavarti aszfalinak hívták őket. Hét törzsük volt (Anonymus: hetümogyer). Sohasem volt sem saját soraikból való, sem idegen fejedelmük, csak törzsfőik, akik közül az első Levedi volt. Három évig együtt laktak a kazárokkal, és velük harcoltak minden háborúj okban. A kazár uralkodó Levedihez — érdemeiért és nemzetsége előkelőségére való tekintettel — egy előkelő kazár hölgyet adott feleségül. E házasságból azonban nem született gyermek. 116