Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
85 hoz képest anakronisztikus jellegét. Egyes elemei mindenképpen keletebbre utalnak; így éppen a bafigit a perzsa nomenklatúrától eltérő módon talán nem a Duna Tisza menti magyarokra vonatkozik, s talán nem is az Urál vidéki magyarokra, hanem a török baskírokra céloz. Ezt a feltevést (amely (»ersze semmi esetre sem több feltevésnél) látszik megerősíteni a 239. szakasz, amely Jóéinak az 1207-ben az erdők népei (haiyin irgen) ellen vezetett hadjáratáról tudósít. Ebben olvassuk: Joci oyirat buriyat barqun ursut qabqanas qangqas tubas-i oro'ulu'nt tümen-lcirgis-tür gttrü'eaü . . . kibir kendim bayit tuqas fenlek tö'eles tas bafigit-aca inaqSi hoi-yin irgen-i oro'ulfu . . .: „Miután Dzsocsi az ojratokat, burjatokat, barkunokat, urszutokat, kabkanaszokat, tubaszokat meghódította, megérkezett a tümenkirgiszekhez . . . Miután Dzsocsi a sibir, keszdim, bajt, tukasz, tenlek, töelesz. tasz, badzsigit néptől innen élő erdei népeket meghódította . . ." (Vö.: HAENISCH 79; PELLIOT 43; KOZIN 293; SHIRATORI X 14b —15a; LIGETI 109 és 177.) 14. A mongol kori források egy sajátos csoportja, a szerzetes utazók útijelentései a baskír nevet félreérthetetlenül a baskíriai magyarokra vonatkoztatják. Piano Carj> ini a tatárjárás útját ismertetve elmondja, hogy előbb elpusztították a magyarokat, majd visszafordulva leverték a mordvinokat, aztán a biller-eket, vagy „Bulgaria magna" lakosait, végül északra fordultak és Baschart, azaz „Hungaria magna "-t is legyőzték: ,, . . . et Ungariam destruxerunt. inde revertentes venerunt in terram Morduanorum, qui sunt pagan i et eos bello vieerunt. inde procedentes contra Billeros, id est »Bulgáriám magnam« et ipeum destruxerunt omnino. İnde procedentes ad aquilonem adhuc contra Baschart, id est »Hungáriám magnam«, et eos etiam devicerunt." (WYNGAERT 72 — 3.) A többi előfordulás puszta említés valamely felsorolásban, ígv például: a meghódított népek sorában, ahol minden rend nélkül szeszélyes össze-visszaságban követik egymást a nevek: ,, . . . Huvur, Sumoal, Merkvti, Sarihuiur. Bascart id est »magna Hungaria«, Kergis, Cosmir. Sarraeeni, Bisermeni, Turcomani, Byleri id est »magna Bulgaria«, Catora . . ." (I. h. 88 — 9.) Később ugyanez a „magna Hungaria" megnevezés Kunországot északról határoló népek és országok közt fordul elő: „Comania verő habet ab aquilone, immediate post Rusciam, Morduvnos, Byleros, id est »magnam Bulgáriám«, Bastarcos, id est »magnam Hungáriám«; post Bastarcos Párosítás et Samogetas; post Samogetas illos qui dicunt habere faeiem caninam in oeeani lictoribus, in desertis." (I. h. 111.) Benedictus Polonus alig tesz valamit e képhez, amikor n barátok visszafelé vezető útját leírja. A már ismert né)»ek és országok közt említi a Bascardos-okat vagy antiqui Hungari-t: „in Ruscia vero in antea habuerunt Morduanos a sinistris hi sunt pagani et habent capud retro rasum pro maiori parte: postea Byleros et hii sunt pagani; postea Bascardos qui sunt »antiqui Hungari«; postea Cynocephales capud caninum habentes." (I. h. 138.) R u brouck az előbbieknél egyéb kérdésekben lényegesen több új ismeretet nyújtó úti jelentésében a tatárok ruházata kapcsán az északi, prémeket szolgáltató népek közt említi a „Pascata = maior Hungaria" immár nem új adatot: „De Ruscia, de Moxel et de maiori Bulgáriáét Pascatu que est maior Hungaria et Kerkis que omnes sunt regiones ad aquilonem et (»leite Mİlvis . . ." (131.) Ha a korábbi adatok számát lényegesen nem szaporítja is, részletesen kifejti és érdemben magyarázza azokat. ígv például elmondja, hogy útjuk során 12 napig tartott, míg a Volgától (Etilin) az Urál folyóin
