Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmat és Jenő: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből [Nytud.Ért. XL/1963/, 230-239.]

66 12. Felmerül a kérdés, vajon nem kell-e számolnunk Baskíriában a Gyarmat-on és a Jenő n kívül más magyar törzsek töredékeivel is? Könnyen meglehet, hogy a Kürt törzs egy része szintén itt élt valaha, ám semmi emléke ennek nem maradt, mint ahogyan nem maradt a többi magyar törzsek szórványainak sem. Egynek azonban maradt, nem is a legkisebbnek, hanem a későbbi névadó törzsnek, magának a magyar-nak. Ezek a töredékek a törzs nevének mindkét változatát fenntartották: Megyeri-bői lett a miser (< mejer < megyer), a Mogyeri-hő\ a moíar, moíarjan stb. (felsorolásukra vö. NÉMETH, HonfKial. 325—7). E nevek mint törzsek, nemzetségek nevei (részben mint helynevek) máig fennmaradtak, viselőik régen beleolvadtak a környező török és szláv lakosságba. Különös figyelmet érdemelnek az úgynevezett helyi vagy baskír miserek, akiket egyes kutatók a Baskíriában maradt magyarok leszármazottainak tartanak (vö. G. V. Jusupov, Vvedenie v bulgaro-tatarskuju épigrafiku [M. — L., I960.], 136—8; ugyanitt további bibliográfia; szó van egy legendáról is, amely szerint a jurmatyhaskírok a magyaroktól származnak). E kérdések taglalása azonban már kívül esik mondanivalóm keretein. De arra rá kell mutatnom itt is, hogy a magyar és a megyer nem összefoglaló neve a keleti szórványoknak, hanem csak a vezértörzs töredékeinek a megnevezése. A nyugatra induló és a keleten maradó magyar törzsek közt támadt konfliktus komoly méreteire következtethetünk abból, hogy nemcsak a csatlakozott (részben idegen) törzsek között, hanem magán a vezértörzsön belül is szakadásra került a sor.