Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

52 valókba, akik lassan már csak a tatár nevet, egy egykori vezető mongol törzs nevét, őrizték meg a mongol hódítás korából. Valójában már török volt maga Timur Leıık is. Dzsingisz khán kései leszármazottja, aki a XIV. század legvégén még egyszer fel akarta támasztani az egykori mongol birodalmat régi félelmetes nagyságában. Bár halála meggátolta terve teljes végrehajtásában, de sikerrel harcolt az Aranyhorda ellen, Kisázsiában az oszmánlik ellen, s győzelemmel tértek vissza seregei Indiából is. Timur Lenk nemzetségéből származott Babér, az indiai „nagy mogul" birodalom megalapítója (1525). A magyarság letelepedésétől, illetve a kereszténység felvételétől a tatárbetörésig eltelt kb. másfélszáz év alatt keleti szomszédaink korántsem szűntek meg beszéltetni magukról. Az első volt közöttük természetesen az egykori veszedelmes ellenfél, a besenyő. Kelet felől meg-meginduló támadásairól, beütéseiről azonban mind kevesebb szó esik. míg végre meghódítva, vagy a diplomácia fegyvereivel leszerelve ártalmatlan telepes csoportokban kezd megjelenni nálunk, hogy azután gyökeret eresztve teljesen eltűnjék, felszívódjék a kereszténnyé lett magyarságban. Már a XI. századtól fogva (sőt Anonymus szerint Taksony vezér korában is) egy új keleti, mohamedán nép jelenik meg nálunk, a böszörmény vagy más néven káliz, szerecsen, miszir. Egy részük délről, valószínűleg Sziriából, a másik nem kevésbbé fontos ág a Volga melletti Bolgariból jött. Bolgari akkoriban, egészen a tatárdúlásig, igen jelentős kereskedelmi gócpont volt. Ezek az alkalmazkodni nehezen tudó, vagy egyáltalában nem is akaró böszörmények rövid idő alatt kezükbe kapari tották a magyar pénzügyek intézését, illetve az adók behajtását és ezzel épolyan szemérmetlenül visszaéltek, mint az oroszországi egykorú böszörmények hasonló természetű engedményeikkel. Erről a böszörmény érintkezésről, sőt mondhatnók, invázióról nemcsak írott emlékek beszélnek, hanem numizmatikai gyűjteményeink tekintélyes keleti anyaga is. Számarányánál fogva az összes eddigieknél sokkal nagyobb helyet foglalt el a kún nép. Folyton megújuló s növekedő telepedése hovatovább egészen a gyarmatosítás jel-