Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]

463 sze. Jaihäni értesítéseit követő arab és perzsa szövegek még szakrális királyként említik a kündü-1, és ügyeket intéző valóságos királyként a gyulá-1. A másik kérdés: meghökkentő, mennyire némák nyelvészeti szempontból e címek. Kiindulópontul a kazár szakrális királyság címeit vesszük figyelembe. A X. század elején. Ibn Fadlâıı szerint a szakrális király címe nagy-yäqän. helyettese, az ügyeket valóban intéző király címe yäqän bh. utána következik rangban a kndr yäqän, az után pedig a jáuéiyr (vö. A. ZEKI VALIIM TOGAN. Ibn Fadlän's Reisebericht 98 104. 256 64). Alig pár évtizeddel később a két kazár főméltóságot Konstantinos yaydvo'-nak és néy-nek nevezi (MORAVCSIK, Bíborbanszületett 182 3); ez utóbbi arab forrásokban [W ] és [b'k] alakban jelentkezik, az utóbbit KUUN GÉZA óta íráshibának tartják szerintem is he'vesen — [Í//Á-] azaz yäläk helyett (vö. GOLDEN

. The Qazaro-Hungarian title-personal name ıiÜL ~ 'IéXey. Archívum Eurasiae I. 1975). A valóságos hatalmat gyakorló kazár király a 9. században a Jaihániból merítő mohamedán források szerint ['/'], ['b.fd] eímet viselt, melyet egyesek Sad-ra szoktak egyszerűsíteni, kétségtelenül tévesen. Um Fadlän yäqän bh címében a [bh] a kéziratok egy részében \b

wh] alakban jelenik meg. Az arab források [&&], azaz bük olvasata arra indít, hogy IF. [bh] gráfiáját részesítsük előnyben és bah nek, esetleg 6ä-nek olvassuk, annak hangsúlyozásával, hogy ez az írásmód, illetve hangalak a kazárban rendhagyónak tűnik. A kazár mintára meghonosított szakrális királyság magyar terminológiája — a függőségi viszony miatt nem másolhatta le változatlanul a kazár modellt. A bük és yäläk utat talált ugyan névanyagunkba, de teljesen függetlenül a kazár szakrális királyság hivatalos terminológiájától. Kündü. A szakrális nagy király neve [kndh], ezt csak a Jaihäni hagyományát követő mohamedán szerzők (Ibn Rusta. Gardézi és Bakii) őrizték meg; vö. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. GYÖRFFY GYÖRGY. Bp. 1958. 51 — 67; a mohamedán szerzőkre vonatkozó rész CZEGLÉDY KÁROLY műve. Jaihäni adatai 870 körüli állapotokat rögzítenek. A 948 tájáról származó Konstantinos Porphyrogennetos-féle tudósításban alapvetően más helyzet tükröződik. Ezúttal nem esik szó többé a szakrális királyról, a [í-tid/f ]-ről, nem ezért, mert Rulosu „elhallgatta", hanem mert ilyen király többé már nem volt. bár a korábbi gyula cím megmaradt, tartalma megváltozott: mindössze bírói tisztséget jelentett (MORAVCSIK. Bíborbanszületett 178 9). A szakrális király címe magyar forrásokban közvetlenül nem maradt fenn, tulajdonneveink közt véljük felfedezni. Személyneveink közül ide tartozik: Cundu [= Kündü], páter Kurzan és Cundnner [= Kündünek, dat.], patri Curzan (Anonymus: Scriptores I, 41 és 95), továbbá Cnnd [= Künd], az 5. kapitány, fiai Cusid és Cupian (Kézai: Scriptores I, 166). valamint Cund, var. Kund [ = Künd] a 4. kapitány, fiai Kus yd ésCupan (14. sz. kr.: Scriptores 1. 291), végül Kusid filium Kund. var. Kund [= Künd] (14. sz. kr.: Scriptores I. 288). Ide szokás még sorolni Kend. Kendi helynevet, továbbá a Kende. Kendeffy családnevet. A XIII. század elejéről való oklevelek említik a kék-kend népet: 1216: populi keyckend és 1231/1397 Keykquend. PAIS DEZSŐ (Kék-kend: KCsA. I, 270—6) megvilágította, hogy ez a népelem őri szolgalatot teljesített 1200 előtt,