Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
460 madarat jelent általában, hanem igen gyakran ragadozó madarat, vadászsólymot is; DTS. 471; DOERFER, TMEN. III, 547 8; CLAUSON, ED. 670. A Névtelennél (arab szöveg 29) a következő személyneveket olvassuk: Aqui, Qaraqui, Alaqui, KozyuA. Más forrásokból jól ismerjük ezeket a madárnév , vet: aqui v. aq qui 'fehér sólyom' (teleut 'hattyú'); qara qui 'sas', hoz qui korec et', il qui 'sashoz hasonló madár; keselyű'. Az Ákos nevet kunok is viselték; vö. GOMBOCZ 8. A török név egyik sajátossága az aq 'fehér' szó. Már a feliratokban előfordul, de akkor még csak mint lószín-név: aq ady'ir 'fehér csődör', aq at 'fehér ló'. A XI. században is azt írja még Käsyari, hogy az aq csak az oguzban jelent általában 'fehér'-et. A többi török nyelvben, ígv a karahánidában is ürüng szolgál a fehér szín jelzésére. Valóban, ez utóbbi melléknév általános a törökségben egészen a mongol korig, ekkor eltűnik (a jakut kivételével), és átadja helyét a ma általánosan ismert W/nak; vö. CLAUSON, ED. 233—4. Érdekes, hogv a Ming-kori (XV. század) Fordító Iroda ujgur szójegyzékében még yürüng 'fehér' olvasható. (LIGETI: AOr. XIX, 288), ugyanabban a korban a Tolmács Iroda élő nyelvet tükröző ujgur szójegyzéke már az aq szót tartalmazza (34a; kiadatlan). A jemeni öt nyelvű szótárban (1375.) aq 'fehér ló' (6aA4) és ürüng 'fehér' (6aB14). Aligha független a török nyelveknek a fehér színnév ingadozásától, hogy az ócsuvas a két fentebb említett megoldás helyett egv harmadikat választott: az ótörök sáriy 'sárga' szót foglalta le erre a célra (tkm. sári), ebből lett a csuvas iura, iur és a kazár iar 'fehér'. Az aq qui madárnév a karahánidák nyelvéhői is kimutatható a régi szóhasználat szerint: Qutadyu bilig ürüng qui 'hattyú' (DTS. 627), Käsyari ürüng qui 'weisser Falke' ( BROCK . 166). 9. Ajtony és Küküllő. Mind a kettő világosan török eredetű név, mind a kettő a „fekete magyarokhoz" kapcsolódik. Ajtony. Személynév, melyet először az István király ellen fellázadt, majd Csanád által levert főember viselt. Később nemzetségnévként és helynévként szerepel. Ajtony származása, illetve etnikai hovatartozása körül ma is folvlk a vita. Egyesek szerint besenyő (MELICH: MNy. IX, 352, 468 és EtSz. I, 42, mások szerint a kabarok közül való, akik közt bolgár-törökök is élhettek (GYÖRFFY, István király 164—5). A törökben az altun 'arany' személynévi használata ez idő szerint csak összetételekben mutatható ki: Altun-tai 'arany-kő' (HOUTSMA 53), Altunbnya 'arany-bika' (SAUVAGET 58). HOUTSMA listájában (29) önállóan is szerepel. azonban érdemi utalás nélkül. Ezzel szemben mongol kor előtti adataink is vannak: Altun qara, Altun tay sangun, Altun tamyan tarqan (DTS. 40). A török szóról: RÄSÄNEN , EWb. 18; DOERFER, TMEN. II. 112 3: CLAUSON, ED. 151; SEVORTJAN, EST Ja. 142—3. A magyar névről: GOMBOCZ, Arpádkori tör. szn. 24—5. Ajtony forrása, az Altun alighanem köztörök eredetű. Igaz, a esuvasban iltán (("'RS. 573) a szó alakja, de bizonytalan az első szótag vokalizmusának kora, valamint az, hogy a Magyarországon beszélt csuvasos nyelvjárások)ban megvolt-e már.
