Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
457 7. Jelech és Üllő. Ennek a személy- és helynévnek magyar ajkon két, hanem három változata is élt. E három változat közül egyetlenegynek a folytatása a mai Üllő. Az első változatot Bulcsuék szájáról jegyezte fel a bizánci forrás 'leMy alakban. Ez a névnek hiteles kazár-kabar változata. Ismeretes, hogy a kazár méltóságnevek közt szerepel a [ylk] helyesírással rögzített yäläk, pontosabban talán yäläy 'király'. Az egyezés nem véletlen, Bulcsuék ezt a kazár-kabar változatot ismerték, illetőleg továbbították a császárnak. Nem ez maradt meg a magyarban mégsem (ha megmaradt volna, akkor az ma *JeZő-nek hangzana), mert élt a névnek azonos jelentésű köztörök (besenyő?) változata is a magyarban: lliy, Ilix, melyet — mint azt GOMBOCZ már megjegyezte a XV. században Illeu-nak írtak. Ebből lett szabályosan mai Üllő helynevünk (az l ő>ll fejlődést GOMBOCZ kifogástalanul megmagyarázta: i. m. 47—8). A harmadik változat Hulec, azaz Hülek, ez Anonymus szerint Árpád nagybátyja volt; GYÖRFFY (István király 57) szerint jiedig Árpád fiával volna azonos. Ez meglehet, ha figyelembe vesszük a genealógiai zűrzavart, melv krónikáinkban megfigyelhető. Az azonban bizonyos, hogv egy Anonymus-kori Ülek-bői a magyarban sohasem lett volna Üllő. Ez ha helyes az azonosítás — szintén valamilyen török előzményre megy vissza, a magyarban megmaradt volna a szóvégi A-ja, esetleg gr-vé fejlődött volna. Vö. még: GYÓNI, Szórvánveml. 58; PAIS , Magyar Anonymus, 120, Scriptores 74; LIGETI: NvtudÉrt. 40. sz. 236—7. A török forrásokban általában ilig írásmódot találunk: ezt a legtöbben élig-nek olvassák (a yod polyphon jegy lévén é-t is, i-t is jelöl; sokan szinte kizárólag e-t olvasnak, akkor is, ha i-nvelvjárásról van szó). A rovásírásos feliratokban előforduló illig (éllig) 'having a state, independent' tkp. 'államszervezettel rendelkező' (T. TEKIN 335; DTS. 171 'népi szervezetet bíró, törzsi, népi szövetság'). CLAUSON, ED. 141 szerint éllig eredeti jelentése 'having a realm' (ez helyes), ebből fejlődött aztán rövidesen king' jelentés (feltevés); ennek következményeként az élig helyett mindenütt (forrásainak vallomását figyelmen kívül hagyva) a 'király' szót él(l)ig-nek írja. Ugyanezt az eljárást követi HAMILTON (Un texte bouddhique 103). Magam megtartom a források eredeti ilig írásmódját. A szó a feliratokban ritka, de vö. türk ilig 'ruler' (T. TEKIN 335); ujg. ilig és iläg (HAMILTON , i. h.) 'souverain, roi, chef d' état'; ez a különös cleg 'König' megtalálható a bráhmi írásos újgur szövegekben is (TTT. VIII, 89), a „szabályos" persze az ilig: ilig bäg 'König' (TTT. X, 44), ilig gan (DTS. 170). További példák: DTS. 170: DOERFER, TMEN. II, 210—3; CLAUSON, ED. 141; SEVORTJAN, ÉSTJa. 343. Az ilig kétségtelenül török származék (bár etimológiája vitatott). Nem tartozik a legrégibb méltóságnevek közé. Egyes vélemények szerint a tegin letűnése után jelenik meg, a mongol korral viszont meg is szűnik a szerepe. Ettől kezdve nincs meg akipesak nyelvekben, így a kunban sem; előfordulása a kazárban és a magyarban ezáltal különös jelentőséget nver. Minthogy a honfoglalás után aligha gondolhatunk közvetlen kazár magyar kapcsolatokra, magától adódik az a feltevés, hogy a magyarokkal ebben az időben szimbiózisban élő kabarok beszéltek egy csuvasos és (legalább) egy köztörök típusú nyelvet. Ha e feltevés helytálló, nem meglepő, hogy a magyarban ekkor
