Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

38 niesen végig fogjuk kísérni e keleti kapcsolatok történetét, látni fogjuk azt is, hogy pl. a pásztoréletnck ez vagy uz a megnyilvánulása bizony nem Ázsiából való. de eredete sokkal közelibb, kora sokkal fiatalabb, s hogy egy itt vagy ott feltűnő, imponálóan mongoloid arc nem az őshazából ideszakadt ősmagyar keveredés nélküli tiszta leszármazottja, hanem esetleg csak egy kései, török eredetű kán telepesé. Es alig lehet kétséges, hogy ezek a meg-megújuló keleti érintkezések a kereszténnyé lett magyarság keleti származásának tudatát befolyásolták, fejlesztették. Ezeknek a kapcsolatoknak a feldolgozása keleti szövegek, keleti régészeti anyag, keleti művelődési folyamatok interpretálása által történhetik csak, tehát orientalista feladat. S valóban, magyar orientalisták mindenkor kiválóan figyelembe vették, ha szaktudományukon belül olykor egyegy részletkérdésük magyar szempontból értékesíthető volt. Éppen ez indít bennünket most arra, hogy ez érdemes részletek közt lévő hiátusokat is kitöltő, a magyarság keleti kap< sólatainak maradék nélküli összefoglalásának megírását javasoljuk. Mielőtt rátérnénk e kapcsolatoknak korok, vagy ialán inkább tárgyi csoportok szerinti jellemzésére, legyen szabad előrebocsájtanunk két elvi jelentőségű megjegyzést. 1. A tervezett szintézis célja nem hipotézisek kiélezése vagy azokon nyugvó értékelés, hanem a ma elérhető s számbajöhető teljes keleti forrásanyagnak ismertetése és feldolgozása — még pedig mindenkor csakis első kézből. 2. A keleti kapcsolatoknak ez az összefoglalása, mely a későbbi korokban természetszerűleg a magyar történet egy szerves darabjának a lefejtését jelenti, minden kontinuitás mellett is elsősorban a keleti anyag feldolgozásában rejlő közös módszertani eljárás alkalmazásából sarjad; önmagában nem tartalmaz tehát a priori ítéleteket, mint amilyen pl. az említett későbbi korokban Kelet túlhangsúlyozása, vagy Nyugat fölé való helyezése volna. A Bárha ma már mindinkább kétségesebb, hogy a magyarság valaha Ázsiában élt volna, vagy ha élt is, hogy ottani lartózkodása huzamosabb, vagy jelentősebb lett volna, az mégis bizonyos, hogy azok a népek, melyekkel keleteurópai