Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink II. [MNy LXXV/1979/, 26-42.]

Régi török eredetű neveink II. 1. Legrégibb törők eredetű neveinket korábban MELICH, GOMBOCZ. PAIS kizárólag köztörök nyelvekből magyarázták, az ő nyomdokukon haladva valaha így gondoltam magam is. NÉMETH GYULA előbb „Gézá"-ról írt cikkében (MNV. XXIV, 147-51). majd ,,A honfoglaló magyarság kialakulása" círnű művében (297 — 8) e korábbi véleményt módosítandónak tartotta. Könyvél>en megpróbálta részletesen bizonyítani, hogv köztörök eredetű neveinken kívül vannak „bolgár-török" eredetűek is. Ez utóbbiak közé sorolta az erdélyi Gyulá nak, valamint két lányának. Karoldu-nak és Saroldu-mxk a nevét, valamint Gézá ét; ugyanilyen eredetű véleménye szerint Bő hel/neveink egy része, továbbá Ölbő nevünk. „E szerény, de biztos kezdet után minden reményünk megvan arra, hogy bolgár-török eredetű neveink száma még szaporodni fog" — mondta NÉMETH. Végső következtetésként úgy vélte, hogy ,.a bolgár-török nyelv a magyarságnál még a vezérek korában is élt". Továbbra is megmaradt nyílt kérdésnek: vannak-e olyan kétségbevonhatatlan érvényű nyelvi kritériumok, amelyek alapján „bolgár-török" eredetű nevekről beszélhetünk ? Ha igen, találunk-e kielégítő feleletet arra a kérdésre: hogyan élhettek a magyar régiségben „bolgár-török" és köztörök eredetű nevek egyidejűleg egymás mellett? Mielőtt ezekre a kérdésekre feleletet próbálnék keresni, néhány megjegyzést előre kell bocsájtanom. Neveken természetesen tulajdonneveket értek, vagyis személyneveken kívül törzsneveket, méltóságneveket és helyneveket. A liennünket érintő ilven természetű anyag ma sem csekély, jelentős gvarajiodására számíthatunk az Áqmd-kori Személynévszótár megjelenésével (PAPP LÁSZLÓ, Beszámoló az Árpád-kori Személynévszótár munkálatairól: PAIS MIKESY szerk., Névtudományi vizsgálatok 126 31) és az Árpád-kori helynévanyagot is felölelő nagy munka (GYÖKKKY GYÖRGY, Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1965.) befejezésével. A rendelkezésre álló névanyagnak ma csak csekély töredékét tudjuk törökből hitelesen (vagy feltevésszerűen) magyarázni. Ez utóbbi szerény terjedelmű anyagból is válogatni kellelt: azokat a neveket emeljük ki, amelyek valamilyen irányban „vallanak" Ez a vallomás olykor negatív is lehet. Egyelőre tartózkodunk a nyelvi anyag etnikai meghatározásától a „bolgár-török" kategóriában. Bolgár-török helyett „ócsuvast" vagy „esuvasos" megjelölést használunk. Mellette a „köztörök" műszó is határozatlan, ezúttal is etnikai kötöttség nélkül, inkább csak abban az értelemlien. hogy „nem esuvasos". Kivételt képeznek azok az esetek, amikor forrásunk világosan jelzi, hogv j>él-