Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]
404 tükrözi a turkológus érdeklődését még ezen a területen is. Az egyik a Badái al-lugat, amely Ali Sir Naväyi költeményeihez készült perzsa-csagatáj szótár; ezt azóta a jeles szovjet turkológus, Borovkov egy másik, a miénknél régibb másolat alapján (a fakszimilével együtt) ki is adta. A másik, úgy látszik, mégis ritkaság-féle. Címe Tärifr-i vafät-i mihr-i Timür, Timur Lenkre vonatkozó mondákat tartalmaz. Szerzője ismeretlen, modern (XIX. századi) másolat. Érdekessége, hogy közép-ázsiai perzsa nyelven íródott és hemzseg a török szavaktól; a tádzsik nyelv története szempontjából kétségtelenül nevezetes mű. Részleteket, szemelvényeket annak idején maga Vámbéry közölt belőle. A kéziratokról készült sommás jegyzékben csak két arab kézirat szerepel. Ezek közül az egyiknek az az érdekessége, hogy a hódoltság-korából származik; tartalmilag aligha jelentős: Korán-magyarázatok. A török kéziratok tüzetesebb vizsgálatot érdemelnének (ez sem történt meg máig). Annyi máris világos, hogy csak egy részük oszmán-török nyelvű. Javarészt modern másolatok, közöttük azonban feltűnik egy Camaab-name c. mű, amely legalábbis beható vizsgálatot érdemelne, ti. egy ugyanilyen című óoszmáni nyelvemléket is ismerünk, amelyet 1429-ben fordítottak perzsából. Nyilván nem ez az egyetlen, amely az oszmán nyelv története szempontjából hasznosnak bizonyul majd. A török kéziratok csoportjába sorolhatók azok, amelyeket csagatájnak és keleti töröknek minősített az ideiglenes jegyzék, nyilván Vámbéry korábbi meghatározása alapján. Ezek közül a csagatáj-csoport tűnik későbbinek. Legismertebbek ezek közül az Abuiqa c. csagatáj szótár 1552-ből. A különben szerény terjedelmű szójegyzéket kiadta Vámbéry Pesten 1862-ben ós Veljaminov-Zernov Pétervárott 1869-ben. A jegyzékben mindössze még egy kézirat viseli a csagatáj jelzést. Nem kétséges azonban, hogy a „keleti török"nek minősítettek közt is akadnak ilyenek jócskán, így pl. a Mahbüb al-qulüb nyilván nem más mint a híres csagatáj költőnek, Nevájinak egyik műve. A „keleti török" kéziratok közül meg kell említenünk legalább a következőkot: Ferhad u Sirin-t (a kézirat 1533-ból való), a XIV. sz.-i Ahmad Yesevinak Hikmet c. művét, valamint a jól ismert Seibäni-näme-t, melyet szerzője Muhammad Salih 1506-ban fejezett be. A művet német fordítással és rövid jegyzetekkel Vámbéry adta ki egy 1510-ből keltezett másolat alapján, melyet Bécsben őriznek. A Vámbéry-hagyaték nyomtatványai közt értékes, ritka könyvek egész sorát találjuk, régi és kortárs orientalistáknak szinte minden jelentős műve megvan benne; sajátságos (de talán értnető), hogy saját művei köziil egyetlen egy szerepel benne. Ami a nyomtatványokat illeti, killön csoportba sorolandók a keleti nyelven, keleten kiadott művek. Legnagyobb számmal isztambuli kiadású török könyveket találunk itt, de vannak olyanok is, amelyeket Orenburgban, Kazánban adtak ki. Vannak köztük Teheránban nyomtatott perzsa művek, Kairóban és Bejrutban megjelent arab nyelvű munkák is. 1 1 Vámbéry emléke megérdemelné, hogy hagyatékáról — a könyvtáron belül — szakértő rendezéssel tárgyi rendbe szedett katalógus készüljön. Könyvtárunk keleti anyagának további gyarapodását jelentette Kégl Sándor egyt. rk. tanár, lev. tag hagyatéka. Kégl Akadémiánkra hagyott könyvtára 1 1 Keleti kéziratok és könyvek Vámbéry könyvtárából. Akad. Ért. XXVII, 1916, 660— 683. Éva APOR: The Persian Manuscripts of the Vámbéry-Bequest. Az MTA Könyvtárának Kiadványai 62, Bp. 1971.
