Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

A MAGYARSÁG KELETI KAPCSOLATA] — Egy készülő szintézis alapelvei. — í LKÖLDÜN csak no in általános az a nézőt, Iiogv a magyarság Ázsiából jótt, mongol fajú nép. Ez a hiedelem — nem mindig valamelyes pejorativ mellékíz nélkül — olt kísért. talán a majdnem speciális szakmunkákat kivéve, a középiskolai tankönyvektől kezdve

1 egészen a lexikonok megfelelő címszavaiig, és legvégső fokon ennek a gyümölcse az. hogy oly bizarr érdekesség még ma is a nálunk megforduló idegen szemében a magyar puszta, a csikós, a gulyás és a velejáró egyéb rekvizitum. Származásunk e jellemzőnek tartott kettős sajátsága közül legalább is az egyiknek, az ázsiai eredetnek a felvetése kétségtelenül nem idegenben született meg. Igaz ugyan, liogy a IX—X. század nyugati krónikásai szemében a honfoglaló» magyarság csakoly félelmetes ázsiai nép lehetett, mint a hunok, vagy az avarok: hiszen ugyanolyan váratlanul, fenyegetően hódítva jelent meg a Duna-Tisza közén, inint azok, sőt külsőben, belsőben (hadi és törzsi szervezetben) is hasonlítót* a nyugati világ e rettegett ellenfeleihez. De a kereszténység felvételével belépve az ő kultúrközösségükbe minden ázsiai jelző lassan mintha feledésbe kezdett volna menni. A magyarság élete az új hazában azonban oly különösképen alakult, hogy minden kereszténység és Nyugat-követés mellett is megőrződtek az ázsiai rokonságnak és kapcsolatoknak az emlékei, ha ilyenek csakugyan voltak, vagy |>edig talán valami vékony, idegenből ideszakadt hagyomány duzzadt gazdag mondává — ma már ezt kétségtelenül megállapítani nem igen lehet. Annyi mindenképen világos, hogy ezek a 1 Pl. Fallex-Mairey-Gilbert: L'Europe (moins lu Franco). Noııvenu cours dc géographie. Programme du 3 juin 1925. Vö. Olay Ferenc, Magyarország a francia tankönyvek torzító tükrében. Magyar Paedagogia 1931. XL. 90. 1.