Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A kevert nyelvrendszer kérdéséhez. (Hozzászólás Németh Gyula előadásához) [MTA I. Oszt.Közi. 11/1952/, 332-338.]
387 telnek tekinthető, amelynek segítségével perzsa (arab) névszókból képezhető ige, pl. larzalana 'reszket' (larzali 'reszketés'), außäzlana 'úszik' (vö. hazara anbázl ınukana 'ua', a szó alapja helyi tádzsik szó, amelynek irod. perzsa âb 'viz' + bâzı 'játék' és kardan felel meg). A -la- azonban ugyanebben a funkcióban más mongol nyelvjárásokban, sőt a törökben is ismeretes, és érdekes módon szintén leginkább ezzel képezik az idegen szavakból származó igéket. A névszóképzés terén viszont elég gyakran talákozunk az olyan esetekkel, mint rezakan 'kicsike', ahol perzsa az alapszó (reza 'kicsiny') és mogol a képző (-kan, kicsinyítő képző), vagy (asundâr 'havas', itt viszont mongol az alapszó ((asım 'hó') és perzsa a képző (dar, valamivel ellátottságot fejez ki). Az oszmán-török jellegzetesen aiab sajátságaira a mogolban érthetően nem igen találunk teljes ért ék íi analógiákat. E helyett hadd említsek meg két sokatmondó mogol nyelvi sajátságot, amelyet az oszmán-török nem ismer. Az egyik az, hogy az eredeti mogol számnevek csak ötig maradtak meg, egyes mogolok meg éppen csak háromig ismerik teljes biztonsággal a számok eredeti neveit. A legnagyobb régi szám a 'tiz', ezt mindenki érti. de nem okvetlenül használja : az eredeti mongol számneveket tehát csaknem teljes mértékben kiszorították a perzsa számnevek. A másik furcsaság az, hogy a mogolban afganisztáni külön életében egész sereg neologizmus keletkezett gyakran használt közönséges főnevek mellett, amelyek egyike-másika ki is szorította a régi szót. Ilyenek pl. : nisn/fi 'madár' (tkp. 'repülő'), jdltu 'ló' ('sörényes'), quilix? i 'kutya' ('ugató'), ógg uyüi 'kalapács' ('verő') stb. Befejezésül legyen szabad pár szót szólnom a hangsúlyról. Igen tanulságos az, amit Németh Gyula ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapít. 3 Fejtegetései során azt mondja többek között, hogy az olyan nyelvekben, amelyekben a hangsúly kötött, mint a magyarban, idegen hangsúly átvétele lehetetlen. Ez a megállapítás általában feltétlenül ig^z. A mogol azonban ebben a vonatkozásban is meglepetéssel szolgál. A mongolban a hangsúly tudvalevőleg az első szótagon van, ott volt már a XIII. században is, mint azt az akkori versek soreleji rímei bizonyítják. 4 Ennek ellenére azt látjuk, hogy a mogolban a hangsúly rendesen a szó végére esik, mint a perzsában, yajar 'föld', cßasun 'fii' stb. A mogol nyelv egyéb, nem első szótagra eső hangsúly-esetei, mint bari-na 'vesz', fali-na 'tesz', stb. alighanem szintén az afganisztán perzsa nyelv hangsúlyviszonyaiból magyarázhatók meg. Azt hiszem, ebből a néhány rövid megjegyzésből is világos, hogy a mogol a perzsa (arab) hatás tekintetében a szembetűnő eltérések mellett is tagadhatatlanul tartalmaz bizonyos közös vonásokat az oszmán-törökkel. E közös vonások jórészének nyilvánvalóan az a magyarázata, hogy a mogolra és az oszmán-törökre végeredményben ugyanaz az — arab elemeket bőségesen tartalmazó — perzsa nyelv hatott (az oszmán-török közvetlen arab elemeit most figyelmen kívül hagyjuk). Nem lehet azonban vitás, hogy a közös kölcsönzési sajátságokat ez a körülmény csak részben magyarázza, mert a nyelvkeveredésnek vannak olyan közös sajátságai, törvényszerűségei, amelyek a legkülön' Idezett perzsa adataiban mutatkozó ingadozáshoz mindenesetre figyelembe t II venni azt. hogy a perzsa hangsúly ingadozik magában Perzsiában is, bizonyos nyelvjárások szerint, különösen azonban Afganisztánban és Indiában. Vö. D. C. Pliilloti, Higher Persian Grammar (Calcutta 1919), 47. 4 Minden sorban az első sor első szótagja rímel. Vö. ; a'ula Siqan hawuyá adti'ufin bidan-u alatuq-a gürtiigei ' qol-lur siqan I íwuya , qonifit qur'qaíit bidan-u qo'olay-a gürtiigei Mongolok Titkos Története, 11H. szakasz.
