Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmathi Sámuel és a nyelvhasonlítás [MNy XLIV/1948/, 127-128.]

382 V. Conjugatio. et signit'icatio Verboruı» multifarla.

1 VT. Natura Adverbiorum, imprimis autem Praepositionum. <luae rectius Postpositiones diei merentur.

2 VII. Syntaxis vocum. VIII. Similitudo vocabulorum inultorum QUOD QUIDEM MOMENTUM MIHI SEMPER ULTIMUM IN ISTIUSMODI DISQUISITION!BL'S ESSE SOLET." (A kiemelés AiiAMtól származik.) A

DAM G

YARMATHI módszertani elveit a híres „Affinitás linguae Hungaricae cum Unguis Feunicae originjs grammatice demonstrata" című műből (Gottingae, 1799.) idézi, mégpedig a közelebbről meg nem jelölt XII—XIII. lapokról. Megjegyzendő, GYARMATHI a jelzett helyen nem nyolc, de kilenc pontról beszél, a kilencediket azonban (Collatio locorum biblicorum ope cujus multo facilius et clarius plurimarum vooum similitudo offendi poterat. quam auxilio lexicoruni, aut grammatices) A

DAM érthető okokból mellőzte. Végeredményben nern új az, hogy A

DAM GYARMATHIÍ az összehasonlító nyelvtudomány inegulapítójának, vagy éppen fel nem ismert megalapítójának tartja; hasonló megállapításokat UYARMATHival kapcsolatba il eddig is ismertünk. Az azonban már igen figyelemre méltó, hogy az elismerés ezúttal nem abból a szokványos fajtából való, amely érdemes, de letűnt nagyságokat is megillet. A

DAM ugyanis azokat a nyelvhasonlitási elveket, amelyeket GYARMATHI 1799-ben vallott, nemcsak magára nézve ismerte el kötelezőknek, aránylag későn, 1873-ban, hanem az utána következő fiatal nyelvész-nemzedék elé is követendő példaképen állítottu. LUCIEN A

DAM GYARMATHIRÓL vallott elismerő véleménye annál nagyobb súllyal esik latba, mert maga is egyik legismertebb művelője volt az összehasonlító nyelvtudománynak. A francia származású tudós 1833-ban született Nancyban, jogot taDuIt, majd a közigazgatásban szolgált; közben egyre-másra irta figyelmet keltő nyelvtudományi műveit. Az ú. n. altaji nyelvek közül a mandzsut tárgyalta már említett könyvében, amelyet B

UDENZ

: NyK. XX, 307 nem ok nélkül nevezett, a maga sajátos szóhasználatával, elismeréssel „takaros" nyelvtannak. Hasonló tárgykörből való „Grammaire de la langue tongouse" című (1874.) könyve is. De magukénak vallják ADAMOÍ az amerikanisták is, akik az indián nyelvekről írt két művét tartják számon: „Esquisse d'une grammaire comparée du cree et du chippeway" (1875.) és „Examen grammatical comparé de seize langlies américaines" (1878.). A kreol specialistái viszont jól ismerik „Idioines négroaryen et maléoaryen" című (1883.) munkáját. 1 Az oredetiben még: quae in lingua Lapponıım et Finnorum tam raria est. ut hunganeam superare videntur. • Az eredetiben tovább: et quae psr Sumeros et Fersonas, tamqnam reliqua l'nssissiva flexibilia inflectuntiir..