Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

364 zátehetjük, hogy a rájuk vonatkozó igen érdekes anyagot korántsem merítették ki, s pl. a párizsi gyűjteményben többek között egy különösen becses kéziratot is őriznek, melyben a drug-guk törzsei részletesen lel vannak sorolva, s e nevek között több olyan népéve! is találkozunk, amelyet a magyar őstörténetből — ha közvetett kapcsolataik révén is — de jól ismerünk. Közép-Ázsia régi történetének kutatásában tehát, amelynek a magyar őstörténeti vizsgálódások szempontjából közvetve bár, de egyre nagyobb a jelentősége, haszonnal fordulhatunk ezentúl a gazdag és értékes tibeti nyelvű forrásanyaghoz is. Addenda. 354.1. Bármennyire világos és magától értetődő Beckh fordításának a javítása, még ma is vannak, akik nem vesznek róla tudomást; vö. L. D. Barnett: AM VII, 157. 358.1. Hackin idézett munkájának bírálatában P. Pelliot: T'oung Pao XXIV. 73 rámutat, hogy nemcsak a felirat dátumában van hiba a lhaszai felirat Waddel-féle kiadásában (783 a helyes 822 helyett), hanem Waddel szövege hasznavehetetlen, mert a kőről készült másolat lapjai összekeveredtek, továbbá a másolat készítője önkényesen megfiatalította a felirat helyesírását és nyelvét, elhagyta a da dragot. stb. Világos ezek után, hogy a 822-es lhasszai felirat Waddel-féle kiadása nyelvészeti, történeti szempontból egyaránt teljesen ertéktelen