Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

357 Lényege az, hogy r, l, n után a régi emlékekben még egy d-t találunk, pl.: 'grol 'magyarázni' ~ bhrold. 'dort 'kiejteni' ~ thond, jur 'kikerülni' ~ zurd, stb. A mai tibetiben (sőt az emlékek egy részében) sem nem írják, sem nem ejtik, valami nyoma mégis maradt. Vegyük pl. a praeteritum ragját. Ez a rag 'o, mely mindig illeszkedik az előtte lévő végmássalhangzóhoz : bris-so 'írt'. Ezzel szemben a mai tibetiben ezt találjuk: gsan-to 'hallott', gyur-to 'lett', gsol-to 'kért', tehát azt látjuk, hogy a praeteritum ragja úgy illeszkedik, mintha e három példában a szó végén nem is n. r, l állana, hanem d, a régi. ma már eltűnt da drag. Ez a da drag a mai nyelvben egyéb esetekben is érezteti hatását, pl. : gsol ba 'kérni', gsol pa 'kért'; ez utóbbi esetben azért nem találunk pa-t, mert a régi da drag-os alak (gsold) hatása alatti illeszkedés változatlanul érvényesül a mai napig. A tibetiben szigorúan illeszkedik minden rag az előtte álló mássalhangzóhoz, éppen ezért európai tibetisták régebben nem lévén tisztában a da drag hatásával, tibeti és pekingi nyomtatványokban a da drag-os alakok egy részét hibáknak nézték, és nem késtek kijavíteni azokat. Nem beszélve a szókincs eltéréséről,

1 ezek a VIII—X. sz.-i tibeti nyelvnek a lényegesebb sajátságai. Fentebb már említettük, hogy a XI. sz-ban a régi nyelv sajátságai lassan kezdtek eltűnni. Egyes régiségek azonban még itt is megtalálhatók, a régi nyelv kutatása szempontjából tehát ezeket is figyelembe kell vennünk. Néhány kisebb jelentőségű kéziraton kívül egy-két fontosabb feiratot is ismerünk ebből a korból : a) A Poo (sPu)-kolostor felirata Lha-bla-ma Ye-ses 'od rázni azt, hogy egyszer kiírják egyszer pedig nem. Azonban láttuk, hogy az ilyen ingadozás nem egyedül a da drag tulajdonsága, hanem valamennyi ú. n. helyesírásbeli régiségé, a belőle levont következtetés tehát nem állhatja meg a helyét. 1 Stuart N. Wolfenden, Significance of Early Tibetan Word Forms: JRAS. 1928, 896—9 azt a mások által is hangoztatott felfogást juttatja kifejezésre, hogy a régi emlékek szókincsbeli sajátosságainak jórésze nyelvjárásbeli különbségekre vezethető vissza. Néhány példával mindjárt alá is támasztja nézetét, pl. a régi tibeti gni nap' (ma : ni) szokatlan g prefixumának nyomai megtalálhatók a mai nyelvjárásokban, így Jyarung ki-ni. ka-ni. şifan gni-ma. gné-ma. moso gni-ma, stb.