Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

348 Csak magában a Kanjurban négy terjedelmes, kínaiból fordított, kínai címmel ellátott művet találunk, az egyebütt előforduló kisebb, kínaiból fordított értekezések stb. száma pedig igen nagy. Érdemes megjegyeznünk, hogy e régi, kínaiból fordított tibeti művek kínai nyelvemlékei — legalább részben — olyan hangállapotot mutatnak, amelyet ma T'ang-korinak tartunk. (VII—X. sz.) Csak egy érdekes korhatározó adatra hívjuk fel a figyelmet. A szóvégi -fe, -t, -p-t ma csak a délkínai nyelvjárások ismerik, régebben azonban az északkínai dialektusokban is megvoltak ezek'a hangok. A T'ang-korban ez az állapot megváltozott a nyelvjárásoknak legalább is egy részében, abban mindenesetre (így a fővárosban is), amelyikkel az egykorú középázsiai népek megismerkedtek, mint az ujgurok, szog* óok, stb. A T'ang-korban pl. a régi szóvégi -f-ből -d lett, s azon keresztül -r, vagy olyan hang, amelyet ujgurok, szogdok, tibetiek, stb. -r-nek hallottak.

1 Ilyen Tang-kori hangállapotot mutat pl. az egyik tibeti fordításban előforduló kínai par 'nyolc', amelynek a megfelelői a következők : mai északkínai pa, délkínai (kantoni) pal, régi kínai (Karlgren) p

wat, szino-japáni hatsu (<*patu), hat'si (<.*pati), szino-annámi bát (J. Bonét, Diet, annam. I, 22) ; a szino-koreai hpal (hpari) pedig szintén T'angkori kiejtést tükröz vissza. Meg kell jegyeznünk, hogy ezzel a kiejtéssel, illetőleg jelöléssel a T'ang-kor után megint nem találkozunk többé. Egy régi mongol címet is megőrizett a tibeti kánon. A Kanjur egyik sutrájának mongol címe ez : Do'-lon e-bu-gan ne-re-tu bo-dun-nu su-dur, 'A Hét-öreg nevű csillag (Göncölszekér) szutrája'. Másutt rámutattam már, hogy a hodun 'csillag' XIII— 1 Tibeti emlékek régi kínai szavaival, ill. átírásaival rendszeresen nem igen foglalkoztak, szétszórva azonban igen sok becses adalékot találhatunk F. W. K. Müller, Lauter és Pelliot dolgozataiban. A Tang-kori -ó középázsiai átírásairól 1. H. Maspero, Dialecte de Tch'ana-ngan sous les Tang : Bull. de l'Ecole Française d'Extréme-Orient XX 1920, 2, továbbá Luo Charngpeir, The Northwestern Dialects of Tarng and Five Dynasties : Academia Sinica, Shanghai 1933. Ez utóbbiról vö. H. Maspero kritikni megjegyzéseit: Bulletin de la Soc. de Linguistique XXXV 1935, főleg 209—10. A Tang-kori d-ről vö. még P. Pelliot : Journ. As. 1934 I, 32. A kérdéses kinai par ,nyolc'-ról vö. B. Laufer: T'oung Pao XVII. 427-30. P. Pelliot : T'oung Pao XXVII, 169.