Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

345 kezdődött a fordítói munka. A nyugati tibetisták egyrésze csakugyan ezeknek az indiai panditóknak tulajdonítja az írásbeliség bevezetését, mások viszont arra hivatkoznak, hogy harcias hegyi pásztornép minden pallérozottság nélkül való nyelvére nem lehetett volna mindjárt olyan bonyolult vallási munkát fordítani, mint amilyenekből a buddhista szent-irodalom áll. Ez utóbbiak véleménye szerint a tibeti írás már Sron-bcan sgam-po előtt megvolt (ha nem is régóta), sőt eredetileg minden valószínűség szerint más vallási irodalmi termékek lerögzítésére — nevezetesen a bon valláséira — használták volna. Akármint is van a dolog, az nem lehet vitás, hogy a buddhizmussal terjedt el és népszerűsödött az írás, és hogy a legrégibb írásos emlékek jórésze buddhista tárgyú. Eleinte persze a tibeti nyelvre is csak egyes fontosabb munkákat fordítottak le, később azonban sorra kerítettek minden számbajöhető szöveget és a X—Xí. században nagy kánonikus gyűjteménybe egyesítették valamennyit. Ez a tibeti kánon azonban bizonyos részekben már eléggé eltért az eredeti szanszkrit kánontól. A szanszkrit kánon, a Tripitaka, vagy a 'Hármas Kosár', tudvalevőleg három részből áll : a filozófiai tartalmú Abhidharmából, a papság fegyelmére vonatkozó Vinoyaból és végül a Buddha életeit, reinkarnációit elbeszélő Süfrn-csoportból. Az új tibeti kánonban változatlanul megtaláljuk a Vinayat, a Sútrat, az Abhidharma már több részre bomlik benne (Prajnápáramitá, Avatamşaka, Ratnakuta), végül teljesen új, középázsiai és helyi eredetű a Tantra-Dharani csoport, mely bűvös abrakadabrákat, ráolvasásokat, stb. tartalmaz. A tibeti nyelvű kánont bKa'-'gyur-naV. (ejtsd : Kandzsur). azaz tibeti nyelven „Lefordított tan"-nak nevezik. Jóidéig kéziratban ismerték csak, de már meglehetősen korán falemezek segítségével nyomtatott kiadásokat is készítettek belőle. Hogy mikor jelent meg az első nyomtatott kiadás, ma nem tudjuk zését n JRAS. 1903, 112: „il is singular, thai a nation, which according to tradition had been hitherto hurried in barbarism, should within a century and hall have accepted a new faith, assimilated its doctrines in the most scholastic form of Mahavana and concurrently developed a culture and political organisation, which made it a formidable rival to the older hon s ol civilisation on its north-western frontier."