Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]

317 A török (és mongol) szót NÉMETH: Bibliotheca Orientális Hungarica V, 94, a tohár o (too-hoz kapcsolja, végső fokon tehát indueurópai eredetűnek tartja. RAMSTEDT, Einführung in die altaische Sprachwiss. I, 54, 103, a török, mongol és tunguz szavakat egy altaji +pölcü-í alakból vezeti le, ugyanakkor egyéb megfelelésekre is utal: ajnu peko > japán beko 'Ochs'; ieur. *peku > óind pahı, lat. pecu, pecut, gót fai hu 'Vieh'. Az altaji szó indoeurópai kapcsolata nem lehetetlen; azonban az egymással összeegyeztethetetlen NÉMETH és RAM9TEDT-féle nézet tárgyalása most messzire vezetne. Probléma az altaji családon belül is van, nevezetesen ez: a tunguz alakok valóban az ősi altaji szó közvetlen folytatásai-e, avagy — mongol jövevények? Ez idő szerint egyenlő súlyú érveket lehet felhozni mindkét lehetőség mellett; megvallom, magam inkább a második feltevésre hajlanék, nem utolsó sorban azért, mert a tung. húkúr, úkür szót á déli nyelvekben és nyelvjárásokban még szórványosan sem lehet kimutatni. A déli ágban e helyett a következő szót találjuk: ud. S. fehü, ud. SCH. iha, jeha, ud. BR. jagá; orocs SCH. ija, eja, orocs G

R. je ja, iha; orok NA. iha; ol. SCH. ija, ol. G

R. e ja, erra; szam, ej a; nanaj ehan, gold GR. jejja, jajá, erra, gold PB. fajá; ma. ijan, (elavult) iyan, ma, b. jaya (RUDNEV); dzs. i ja, dzs. GB. uija

n (dzsürcsi helyesírással: uija-an). A gold és olcsa szóra vö. gilják éffa 'Rind, bos taurus', jirja, jirjan, jéjan 'Rind, Kuh' (W. GRUBE, Giljakisches Wörterverzeichnis: DR. L. V. SCHRENK'S Reisen und Forschungen im Amur-Lande). TAXAHASHI MOBITAKA, Giriyaku zoku ni okeru gairaigo oyobi gairai bunka ni tsuite: Töyögaku söhen (Osaka 1934), 203 szerint a gilják szó gold eredetű. Ez talán lehetséges, az azonban kétségtelen, hogy a gold és olcsa erra legjobb esetben — gilják visszakölcsönzés. A fenti listából kirekesztettem három szót:

1

8 1° tama 'kísérő tisztviselő' (L IV 4a, V 2a; K VI 46). A Liao-Si jü-kiai idézett helyein nincs megemlítve, hogy milyen eredetű a szó, amiből az következnék, hogy szolonnak tartották a bizottság tagjai. Igen ám, de a Kin-S'i jü-kiai is mellőzi a szó eredetének megjelölését, ez viszont annyit jelentene, hogy mandzsu. Minderről persze nem lehet szó, a bizottság egyszerűen nem u A. O. IVANOVSKIJ, Mund]

uncu I előszavában (vö. X—XI. 1.) a Kin-éi jü-kiai és a Jüan-éi jü-kiai alapján 15 állítólagos szolon szóval foglalkozik, de nem vette fel ezeket saját szó jegyzékébe, minthogy nem volt meggyőződve a kínai átírás pontosságáról. Nos, IVANOVSKIJ szavai nem teljes mértékbon hitelesek csakugyan. Először meg kell jegyeznünk, hogy a szolon szavak legfőbb fonásához, a Liao-éi jü-kiai-hez IVANOVSKIJ nem nyúlt, nyilván azért, mert ez a mü a szolon szavaknál külön nem jelzi a szolon eredetet. Második megjegyzésünk: a 15 szó közül valóban hiteles 5 (mire, tikde, dili, sigun, qaéiqa), 1-et (siyanggun) a kirekesztendökhöz soroltunk, a szavak zöme, a megmaradó 9 a Kin-éi jü-kiai előszavából származik. Ezek a következők: amlaxa 'vadász-, vadászó', meoke 'település, telep, falu', talin 'apró tó, tavacska', dajuri 'földmíves, földmívelő', du 'magasV sigune 'sovány és vékony , singingei 'serény, szorgos, kapkodó', gangéin kun 'erődítést őrző ember', éorong 'hegycsúcs'. Mindezek a szavak hiányzanak a K'ien-lung-féle bizottság hiteles szövegéből, egy későbbi kiadásból valók, és semmi közük sem a szolon nyelvhez, sem a K'ien-lung-féle bizottság ténykedéséhez. Valamennyi itt felsorolt szó elemzése feleslegesnek tűnik, talán elegendő megemlíteni, hogy egy részük világosan mongol (éorong, irod. mong. 'pic ou sommet de la montagne qui s'éléve fort haut par dessus les autres', Kow. II, 15426, GOLST. II, 4206; ord. éoror) 'pointu; pic de montagne; dune ä sommet conique' (MOSTAERT III, 628o—6), halba éoron, éoror) 'OCOŐEHHO BhiaeJisreiuascs BUCOTOÜ cpegH gpyrsx ropa (sas nepiuiiHa) (LtrvsANDÉNDÉv, 657a), stb.; kun, mong. kun, kun, irod. mong. kümün- stb.), más részük pedig sem nem mongol, sem nem szolon, hanem egyszerűen fikció.