Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]

281 a ma. fuxiye- 'haragudni' igére kell gondolnunk, s szavunkat ennek megfelelően fui-xi-ra alakban kell olvasnunk. A ma. fuxiye-we 1 azonos tőből képezték a ma. fu-te- 'ua.' szót is. A xiye xi megfelelés, mint láttuk, teljesen szabályos, a fu- és fui-tő pedig úgy viszonylik egymáshoz, mint a ma. fuifu 'főni, forrni' és a fuye- 'ua.'. (Nem lehetetlen, hogy a ma. 'mérgelődni' és 'főni' ige etimológiailag is összetartozik egymással.) 4. A szótagjelek hangéitékének megállapítása során több esetben felvetődött annak a lehetősége, hogy a kikövetkeztetett, kétségkívül a Ming-korra egyedül érvényes olvasat mellett ugyanannak a szótagjelnek a Kin-korban, tehát az írás megalkotásának az idejében más lehetett az értéke. így világos, hogy a [492] a Ming-korban fai ugyan, de a Kin-korban ugyanaz pai lehetett csak; az [529] és az [578] a Mingkorban egyöntetűen /i-nek hangzott, az [529] azonban a Kin-korban bi lehetett, az [578] viszont pi, stb. Mindezek a mozzanatok arra indítanak, hogy a 'kis' dzsürcsi írás Kin-kori hangértókeivel kapcsolatban is felvessünk bizonyos kérdéseket. Egyedül a jelenlegi, Ming-kori kulcs birtokában megjegyzéseink csak meglehetősen általános, inkább tapogatózás jellegű megállapításokra korlátozódhatnak. Bizonyossággal e területen csak akkor mozoghatnánk, ha a Kin-kori kiejtésre vonatkozólag a szerencsés véletlen a Ming-kori dzsürcsi-kínai szójegyzékhez hasonló, kulcs-értékű forrást hozna napvilágra. Hogy effélékre joggal számíthatunk, elegendő utalnunk a Wen-yilan-k'o su-mu című műre (megjelent a Siü-hua-tai c'ung-su gyűjteményes mű 18. fejezeteként), mely a dzsürcsi könyvek jegyzékében említ egy Zu-öen ct-mu-t, azaz egy dzsürcsi ábécét is.

1 Ez az 'ábécé' természetesen nem egyéb, mint az összes dzsürcsi írásjegyek jegyzéke, valamilyen rend ezerint, a hozzájuk tartozó kínai kiejtést jelölő átírással együtt. A rendelkezésre álló Ming-kori anyag alapján is tehetünk azonban néhány megfigyelési. Eleve valószínűnek kell tartanunk, hogy a Kiné6 Ming-kori kiejtés nem volt oly mértékben eltérő, hogy az írás használatát lehetetlenné tette volna. Ha meg éppen figyelembe vesszük a Kin-kori dzsürcsi nyelvnek azt a, sajnos, meglehetősen sovány anyagát, amely a Kin-sl 135 fejezete végéhez csatolt dzsürcsi szójegyzékben ránkmaradt, akkor nem nehéz megállapítanunk, hogy pl. a szójelekkel, sőt a 6zótagjelek segítségével írt szavaknak egy része is, teljesen azonos a XII. és a XVI. században. íme az egyező anyagból néhány példa: 574. sele 'vas'^ Ks. lib sie-lie 'kard', sele (vö. mong. selme 'kard'); 39. ali-in 'hegy'^ Ks. lib a-lin, alin; 432. nusi-in 'békés' Ks. İla nu-sen, nusin; 568. aldu-un 'arany' ^ Ks. 12a ngan-c'un, altun: 104. /oldo 'fenyő' Ks. 12a huan-tuan, yoldon; 492. ujv 'fej'

Ks. 10b icu-su, uju; 668. amba-an 'nagy' Ks. 9a ngan-pan, amban; 32. guru-un 'ország'^ Ks. 9a kuo-lun, gurun; 620. sa/a-lian 'fekete' ^ Ks. 10b sa-ho-lien, sa/alian. 1 Vö. A. WYLIE; On an ancient inscription in the Neu-chih languge: Journ. of the liny. As. Society 1860: 336; TERRIES DE LACOUPKRIE. The Djurtehcn of Mandshuria: Journ. R. A. S. 1889 : 450. \