Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A Krisztus születése előtti húnok [KCsA 11/1926/, 1-20.]

141 Most már megdőlt az a hit, hogy a hunok saját földjükön legyőzhetetlenek. Kun-sin 126-bar. meghalt, utóda öccse, a jobb kok-le-király I-ti-sa lett, aki a jogszerinti trónörököst, Kun-sin legidősebb fiát, U-tan1 elűzte. U-tan a kínaiakhoz menekült, itt fejedelemséget kapott, de nemsokára meghalt. A hűnok újra meg újra becsaptak Kína területére. 126-ban megtámadták Tait és Jen-mént. 12ő-ben Tait, Ting-Siangot és öangot. A jobb hién-király Őo'-fang ellen vonult. Bár Wei Ts ing 124-ben döntő csapást mért a jobb hién-királyra (akinek földjét, Ordost nemrégiben vették el), a búnok mégsem hagytak fel portyázásaikkal. Erre 123-ban Wei Ts'ing újra hadat indított ellenük. Első útjáról (Ting Siangból) zsákmánnyal tért vissza. De seregéből Tsao Sin — aki Hiép-hö Tsao Sin hún király volt azelőtt — vereséget szenvedett és megadta magát a húnoknak. A másik vezér Su-Kién szintén vereséget szenvedett, Ho' Ki'-ping azonban lefejeztette a tan-hu egyik rokonát: Ts'ik-déok-ho-sant, egy másikat: Lo-kö-pit pedig élve elfogta. Azonban a hadjáratból a kínaiaknak nem volt annyi hasznuk, mint amennyi káruk. Ezek a nyugati harcok végeredményben mégis meglehetősen szerencsétlenül végződtek a hunokra. 121-ben már öt nyugati országot pusztítottak el a kínaiak és kényszerítettek a Han dinasztia szolgálatára. A húnoknak egyidejűleg (121-ben) keleten is kellett harcolniok a kínai Li Kuang és Tsang Kién ellen. Bár Li Kuang vereséget szenvedett, annyi hasznuk mégis volt belőle, hogy lekötve tartották a hunokat keleten is. 119-ben északon is támadtak a kínaiak. Itt is vereség érte a bánokat: Wei Ts

cing leverte a tan-hut s Tin-gan hegységig nyomult, Ho" K

ci-ping a bal hién-királyt s Long-ki-su hegységig nyomult. A kínaiak átlépték a Huang-hot, a hűnok messzire visszahúzódtak. Nem sokkal rá követek keresték íel a tan-hut és felszólították, hogv hódoljon meg a császárnak. Haláláig azonban (ami 114-ben következett be) béke volt. Utóda íia, O-ui lett. Uralkodása idejéből csak kisebb-nagyobb portyázásokat és követségjárásokat jegyeztek lel a kínai évkönyvek. De a hún birodalom feltartóztathatatlanul hanyatlott. Ezekben az években már a Kerulen, Tola, Orkhon folyók vidékén és Uliasutai földjén voltak a hunok.