Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Újabb magyar rovásírásos „emlékek" [MNy XXI /1925/, 218-219.]

Újabb magyar rovásírásos „emlékek" Újabb magyar rovásirásos „emlékek". A magyar rovásírás romantikája még mindig nem szűnt meg, legalább i> ezt bizonyítják az újabban előkerült leletek. Az egyik a baranynmegyei Mánián volna (I. Magyarság c. napilap 1925 jól. 25i szám), a másik a Margitszigeten található (1. A Nép 1925 jún. 14). Az elsővel röviden végezhetitek. A niáei'a!

vi kápolna keresztelő kútján semmiféle rovásírás nincs, és minden valószínűség szerint sohasem volt; ilyet csak rajongó hozzá nem értők láthatnak rajta A margitszigeti rovásírásos emlék ügye is átlátszó. A kápnl nától alig néhány lépésnyire, az egyik romhadölt falon körülbelül embermagasságban található az emlék, a felfedező huzgólkodása következtében ina már üvegla]) védi az idő viszontagságai ellen. A kő, amelyen a rovásírásos jegyek vannak, nem tartozik a rom eredeti anyagához, csak egy későbbi restaurálás következtében kerülhetett a falba. A téglaalakú kőlapnak jobb és bal szélén láthatók a függőleges irányban haladó rovásjegyek. A sorokat alulról fölfelé kell olvasni. A jobboldali jegyek értelme: 3. sor Szabó, 2. sor Jocscf, 1. sor sz. A baloldalt lévőknek nincs összefüggő értelmük, o jegyek (alulról fölfelé) a következők: r (?), p, t, u, f, s. i, c, b. A legutolsó jegy a TAR MIHÁI.Y-féle ábécé szerint h. Ugyanabból a betűsorból való a b (a Saa&o-ban), az o és az s jegye is. Nyilvánvaló, hogy az egész felirat a TAR MNIALY-féle ábécé nyomán készült, ami viszont elvitathatlan bizonyítéka annak, hogy újabban gyártott, értéktelen leírással van dolgunk.