Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Szérű, a gyűszű és rokonsága; ocsú) [MNy LV/1959/, 451-457.]

85 Русско-каракалпакский словарь. Moszkva, 1947. 813a); oszm. yiv 1. 'der Saum, die Saumnaht'; 2. 'die Rinne, der Kanal, der Einschnitt, die Kerbe' (RAUL. III, 532); 'hem, etc.' (

HONY 383); csuv. sava 'varrás, varrat' (

PAASONEN 133), '

IUOB' (DMITRIEV

, Русско-чувашский словарь. Moszkva, 1951. 847a); jak. sik 'шов' (

PEKARSKIJ II, 2207); nogaj jüj 'шов' (

BASKAKOV

, Ногайский язык и его диалекти. M.—L„ 1°40. 246b), miser jü; kaz. tat. jöj és főj 'шов; рубец, шрам' (Татарско-русский словарь. Kazany, 1950. 338b); bask. jöj 'шов' (

DMITRIEV — ACHMEROV—

BAJÖEV

, Русско-башкирский словарь. Moszkva, 1948. 880a), 1. 'шов'; 2. 'паз, фальц'; 3. 'рубец, шрам' (Башкирскорусский словарь. Moszkva, 1958. 230а) < *jüg. Végső soron tehát egy yik, yük (

у ig > yiv; yiig > yüv > уй) 'varrás, varrat' névszóval van dolgunk, amelyhez a felsorolt adatokban a -aiq, -sik, -suq, -sük, illetőleg -a'i, -si, -su, -sü lóssilis képzők valamelyike járul. Ez utóbbi képzőkről 1.: RÄSÄNEN

, Morphologie 141; GABAIN, Alttürk. Gram. 62 (62. §); ZAJACZKOWSKI, Sufiksy 39 (20. §); DENY

, Grammaire 597 (890. §); KONONOV, Грамматика 145 — 6 (246 — 8. §§). Nagyon meglehet, hogy a yik stb. már maga is származék, alapszava azonban jelenleg kétséget kizáró módon nem mutatható ki. Jelentéstani szempontból ügyeimet érdemel a török nyelvek egy másik, meglehetősen elterjedt 'gyűszű' szava: kun t'odCum. oimaq, oimax (oymac, oimaH) 'Fingerhut; [di(git)ale, eyn vingerhut|' (GRÖNBECH 174); özb. Qongr. ojmaq 'gyűszű' (saj. lelj.), kazak oimaq 'der Fingerhut' (

RAUL

. 1, 987), nogaj ojmaq 'наперсток' (

BASKAK«V

, Русско-ногайский словарь. Moszkva, 1955. 324b); kkalp. ojmaq 'наперсток' (BASKAKOV 371a); kazak ojmaq 'наперсток' (SAURANBAEV 377b); t km. ojmaq 'наперсток' (ALIEV — BORIEV 167a; BASKAKOV— ( HAMZAKV 351a); azerb. ojmaq 'наперсток' (

SIRÄLIEV— ORUJOV 158a); kiier. oimaq 'der Fingerhut' (RADL. I, 987), tel., alt. oimoq (RADL. I, 988), leb. oiboq (RADL. I, 986); stb. E névszót RAMSTEDT (KSZ. XVI, 72 és KalmVVb. 447b) egy török oj- 'varr' igéhez kapcsolja; az ige ma a legtöbb török nyelvből eltűnt, de vö. némely maradványát pl. az oszmánliban (

oyulga 'tacking; seewing loosely together': HONY 265 stb.), a mongolban viszont máig közismert ez a szó: oyu- 'coudre' (Kow. I, 423) stb. Gyűszű szavunk török forrása végső soron tehát egy feltehető, de a mai török nyelvekből már kiveszett *yi-, *yü- 'nagy öltésekkel varr, összeölt' igére vezethető vissza. Ez utóbbinak a származéka a yik, yük stb. 'varrás, varrat', ebből képződött tovább a yüksük stb. 'gyűszű'; ennek egyik változata, a *•füysüy került át a honfoglalás előtti magyar nyelvbe. A yik, yük stb. névszóból származik egy másik jól ismert török szó: alt., tel. yikói 'der Nähende, der Näter', Kääy. yifi "Schneider', csuv. Aavaia 'szabó' (< *)üyfi < *fügói), amely egyben szűcs szavunknak is forrása. Erre az etimológiai összefüggésre már korábban rámutattam (MNy. XXIX, 157 — 60); az ott felsorolt adatokat újabbakkal kiegészíteni ezúttal feleslegesnek tartom, mert mostani mondanivalóm érdemi részét az újabb adatok sem módosítanák. Azt talán nem felesleges megjegyezni, hogy a mongolból egy tökéletes analógiát idézhetünk: kaim. ujä 'Naht' (irod. mong. oyiya) > ujdtfi "Schneider, Näher' (irod. mong. oyiyafi) (RAMSTEDT, KalmWb. 447b). Jelzett rövid cikkemben utaltam arra is, hogy a török szóesaládlioz csatolnám a török yig-nü stb. 'tű' szót is. Ehhez, ma legfeljebb azt fűzném hozzá, hogy e névszó idetartozása bizonyosra vehető; itt is érdemes azonban