Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Szérű, a gyűszű és rokonsága; ocsú) [MNy LV/1959/, 451-457.]
82 ismerés ellenére megfelelő kritikai állásfoglalás nélkül hivatkozik BRANDT nézetére (Русский Филологический Вестник XXV/1, 37 s köv.), amely szerint a törők adatok az oroszból valók. 1 ( RÄSÄNEN figyelmét BRANDT cikke elkerülte, mint ahogy alkalmasint az enyémet is elkerülte volna.) Megjegyzendő, oroszból magyarázza a szintén ide tartozó szagáj izirya 'der Ohrring'-ot RADL . 1, 1398 is. Igaz, nem szükségszerűen kell az orosz eredeti, alapszókészlethez lar1 óznia valamely szónak ahhoz, hogy éppen az oroszból terjedjen tovább más nyelvekbe, különösen nem akkor, ha az a szó a művcltségszavak vagy vándorszavak oly jellegzetes csoportjába sorolható, mint ez esetben. Kzúttal azonban külön érvelés nélkül is megállapíthatjuk, bogy a kérdéses török szavak orosz eredete (lett légyen az közvetlen avagy közvetett) cllogadhatatlan, részben kronológiai, részben lónetikai okokból, mindenekelőtt pedig azért, mert orosz szónak a török nyelvek között olyan korán, olyan nagy terjedelemben való szétsugárzása alig képzelhető el.* Teljességre való törekedés nélkül hadd idézzük még RÄSÄNEN támogatására ezeket a török adatokat: jakut itarya, itirya, idarya (PEKARSKIJ III, 3842b); a nyelvemlékekből hivatkozhatunk a következőkre: Leideni Névtelen: asiryaq (HOUTSMA 49; isiryaq i\aV is olvasható a szó), Tuhtát: isirqa és sirya (BESIM ATALAY 24b, 174b; a s'izya alak — sirya helyett — hibás), Abu Hayyän: isirya (CAFEROÖLU 40), Qavánin: israya (TELEODI 310), Ihn Muhanná: isirya (BATTAL 36). Elvileg tehát egyáltalában nem lehetetlen RÄSÄNEN feltevése, és csakugyan a törökből való a серьга. Persze e tekintetben nem egészen közömbös a török szó etimológiája. A török eredet mellett szólna a -(/-val bővített képződmény (asiryaq, isiryaq). Szinte magától kínálkozik magyarázatul: a török as- 'aufhängen, anhängen' (RADL. I, 533; KäS/. — BROCK. 13) ige származéka az as-i-ryal-q], ez utóbbi jelentése '[fülön-]függő\ Ám e szóíéjtés néhány további magyaráznivalót vet fel: a. származékszóban miért nincs kellően igazolva a szókezdő a? miért jelentkezik helyette i? miért tűnt el az adatok zömében az a is, az i is? Külön-külön mindegyik kérdésre sima a felelet; együttes fellépésük azonban némileg elgondolkodtató. Lehetséges, hogy a XIII. század előtti adatok egy csapásra megoldanának minden rejtélyt; hogy azonban ilyenek egyelőre nincsenek, további fenntartásra intenek. A magyar széni kiindulópontjául ajánlott török ige, a török szókészlet általánosan ismert elemei közé tartozik, mely kellően igazolva van régi és mai nyelvekből egyaránt: türk, ujg. (= QV.), csag., turki, tar., alt., tel., leb. sór, szag., kojb., kacs., küer., kaz., kirg., oszm., krm., az., kún sür- 1. 1 VASMEK állítólagos oszm. aeirya adata elnézésen alapul, ezért egyszerűen törlendő: forrásában (RAMSTEDT, KalmWb. 6) ez az adat ugyanis helyesen t ü., azaz türkisch jelzéssel található meg; szó sincs tehát oszmánliról. Más kérdés persze az, hogy RAMSTEDT az <wi'rya-t a törökre általános érvényűnek jelzi, holott ez idö szerint az nem igazolható semmilyen éló török nyelvből, csupán egy irodalmi nyelvből, a csagatájból (RADL. I, 542 és PAV. DE C OURT . 20); megtaláljuk a szókezdő a-t más képzésű alakjábun а Leideni Névtelennél is. Ezekben az esetekben azonban az arab írásos helyesÍrás kétségben hagy bennünket az iránt, vajon szavunkat csakugyan oeiryo-nak (asiryaijJ-nak kell-e olvasnunk. 2 Egyáltalában nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy nem kerültek a ХШ— XIV. százudban orosz szavak egyes török, elsősorban kipcsak nyelvekbe. A legvilágosabb példák közül most esak a kun yxba olv. tuba 'camera; Kammer' szóra emlékeztetek (vö. K. GRÖNBEUH, Komanisches Wörterbuch 108; nem hivatkozik az orosz megfelelőre, ill. eredetre); e szóra más alkalommal még szeretnék visszatérni.