Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szókészlet története és török jövevényszavaink (Gyöngy) [MNy XL1I/1946/, 1-17.]
57 enjil (BÁLINT 19; pontosabb átírás szerint tnjü), внже (VOSKK 64; ezt az adatot PAASONEN a Csuvas Szójegyzékben япjtnek, R ÄSÄNEN : MSFOU. L, 87 pedig eqie-nek írja át!)— Kurniik inji (NÉMETH: KSZ. XII, 120) — Balkár inzi (PRÖHI.K: KSz. XV, 225). — Karacsáj inji (P RÜHLE : KSz. X, 107). Perem-nyelvek: A jakutban a ezó ismeretlen. A csuvaeból, annak anatri nyelvjárásából feljegyezte PAASONEN (CsuvSzój. 12) япЬЪ alakban, ez azonban világosan jövevényszó a kazáni tatárból. A köz-csuvas szó a 'gyöngy'-ге: axax 'igazgyöngy', mely végeredményben arab eredetű. Török jövevényszavak. Ilyeneket a töröksegen belül is találunk, noha ennek eddig nem igen tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Ilyen mindenesetre a csuvas s az egyik sor nyelvi adat, amire már utaltunk; megjegyzem, e téren még van tennivaló. Közvetlenül a törökségből kölcsönözték e ezót a következő nyelvek: A) Magyar gyöngy. A magyar ezó nem magyarázható meg az ó-török típusú yinbü-boi, vagy csak teljesen valószínűtlen feltevések árán lehet ilyen magyarázatot megkísérelni (tör. y- > m. gy-, tör. -6- > m. -gy-), ellenben simán megfejthető egy török jinjil-bői. A régi törökségben, következésképen a magyar kölcsönzés korában is, a jinjü alak megvolt, mint azt nem is egy bizonyíték igazolja: 1. a Küsyarl-féle kipcsak (és úz) nyelvi adat; 2. a cseremisz nyelv török jövevénye (vö. a köv. B) pontot); 3. az orosz nyelv török jövevényszava; 4. az, hogy a nyugati türk birodalom török nyelveinek egy része ismerte már a VII. századtól kezdve a szókezdő j-t; 5. az, hogy ugyanebben az időben a kínai is szókezdő j-s alakban ismeri a szót. A felsorolt öt adat közül egyedül a 2. mutat csuvaeos jellegű nyelvre; ebből következik, hogy a magyar gyöngy forrásul szolgáló jinjü szókezdője nem jelent kizárólagos csuvasos jegyet, mint arra különben már elöljáróban is utaltam. Megingathatatlan véleményt az átadó nyelv pontos hovátartozandóságát illetőleg csak akkor formálhatnánk magunknak, ha a VII—X. századi nyugati török nyelveket legalább oly mértékben ismernék, mint az egykorú keletieket; erről egyelőre, sajnos, nincs szó. B) Cseremisz feirW?» 'бисер', tündéi 'Perimutter, Ziermüntze' < ó-ceuv. *jinjü (vö. R ÄSÄNEN : MSFOu. L, 87). A cseremisz és csuvas szókezdők megfelelése szokatlan; általában ez a helyzet (több mint 30 példa igazolja): köztör. y- (^ ó-csuv. j-)^c6uv. rf-^сбег. s- (t-). A cseremisz (í- viszont általában csuvas <*-t képvisel; mindöesze három oly példa van, amelyben vagy eredeti é-t, vagy y-t (!) kell feltenni ( R ÄSÄNEN : MSFOu. XVIII, 36). De akár csuvas ó-ből, akár y-ből indulunk ki (mindegyiknek megvan a maga nehézsége), egy bizonyos: általánostól eltérő képviselettel állunk szemben, amit talán leginkább egy eltérő, kİ6 számú (régibb?) réteggel magyarázhatunk.
