Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
267 megállapította, hogy a törökben teljesen ismeretlen az orongyo. Ismét hangsúlyozzuk, hogy eddigi anyagunk alapján a török szókince tartalmát távolról sem tekinthetjük végérvényesen lezártnak, és hogy ezen az alapon nincs jogunk egyelőre megfellebezhetetlen Ítéletet mondanunk arról, hogy ez vagy az a csuvas, esetleg mongol sző a régi törökségben ismeretlen volt: az újonnan közzétett régitörök szövegpublikációk valamelyikében mindig előkerülhet a megfelelő török alak. így vagyunk most is. Egy nem rég kiadott ujgur nyelvű buddhista szövegben ( B ANG —GABAIN—RACHMATI, Türkische TurfanTexte, VI : SPAW. 1934), amely a mongolok fellépése előtti időből való, az alvilág urának (Erklig gan) seregeit vezérlő csillagok ill. démonok neveinek felsorolásában az ötödik aariy orunguluy-nak. hangzik. (93. sor, vö. 22. és 60. 1.) Etymolőgiai magyarázatát biztosítja a kínai fordítás huang fan-ja, melynek jelentése 'sárga zászló'. Az ujgur sariy orunguluy 'sárga zászlós, s. zászlótartó' különben valószínűleg a Saturnusra vonatkozik. Az ujg. orungu 'zászló' összefüggése a mong. orongya, orongyo-yal egészen világos (a mongol szóra az ujgur szöveg kiadói is utaltak), legfeljebb azt jegyezhetjük meg, hogy az ujg. szóközépi -ng- a mong. -ngy-ye 1 szemben jellegzetesen török megfelelés. Távolról sem akarjuk azt mondani, hogy ujgur adatunkkal végleg tisztázódott a török és a mongol szó kérdése vagy etymológiája, még kevésbbé azt, hogy a kérdéses szláv szavak forrását sikerült volna megjelölnünk- De az eddigiek alapján nyomatékosan rámutathatunk arra, hogy a mongol származtatás semmivel sem megnyugtatóbb, mint az elvetett gót etymológia. A íőbb nehézségek a következők : 1. a szó a mongolon kívül megvan a törőkben is; 2. a feltett h- szókezdetes mongol alakot nem lehet kimutatni; 3. egyetlen egy példánk sincs arra, hogy ez a sajátos, XIII—XIV. sz.-i mongol szókezdő h- valamilyen nyelvbe átkerült volna, ill. megőrződött volna jövevényszavakban, ellenkezőleg, nyomtalanul eltűnt pl. az egykorú csagatáj és ujgur vendége/ókban ; ennek az a magyarázata, hogy a legi égibb mongol emlékek korában a kérdéses h- nem zöngétlen praepalatalis vagy postpalatalis spiráns, hanem laryngalis spiráns volt.
