Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

251 E szóval a fent idézett helyen nem régen részletesen foglalkoztunk, összegyűjtöttük a megfelelő adatokat (pótlás: barga burját il'e 'Geier', POPPB : AM. VII, 372), és jeleztük, hogy a magyar ölyv továbbra is csak mongol vagy mongolból származó szavakkal vethető egybe. Rámutattunk továbbá arra is, hogy a magyar szó forrása, az *iläg, *iláy a tövéghangzót megőrző mongol eliye 'eligevel szemben jellegzetesen tőrök alakot képvisel. A felteendő, de ma semilyen nyelvből ki nem mutatható török alak körüli nehézségeket azáltal sem küszöbölhetjük ki, hogy az ölyv forrásául nem a török *iláy, harem a mongol eliye, ele stb. alakokat jelöljük meg. A mai mongol nyelvjárásokban ismert eletipusú alak magyar hangtörténeti okokból (diftongizált magyar szóvég!) nem lehet ölyv szavunk forrása, épúgy nem lehet, mint pl. a mai csnvas эпс-féle alak a magyar ünö-é- De nem lehet az mongol nyelvtörténeti okokból sem, mert a XIII—XIV. sz.-i mongol nyelvemlékekből azt látjuk, hogy bármennyire is előrehaladt bizonyos, intervokális helyzetben levő -g, -g hangoknak a spiráns fok felé való eltolódása, a szótag megnyúlása ekkor még nem következett be. A mongol *elege, *ele'e alapján viszont a magyar szóvéget nem tudjuk teljesen kifogástalanul magyarázni, és ha ez sikerülne is, akkor még mindig útban volna a XIII—XIV. sz.-i források alapján kimutatható másodlagos, de igen régi szókezdő h- (helefe stb.; e szókezdő A-val kapcsolatos kérdéseket 1. i. h.). A legkényelmesebbnek az a megoldás látszik, hogy az ölyv forrása egy bolgár-török 'iläg, *iläy, ez pedig mongol jövevény. Ehhez a magyarázathoz azonban szintén hipotéziseken keresztül vezet az út: a) fel kell tennünk, hogy a bolgár-törökbe (csuvasba) igen régen mongol elemek kerültek, b) el kell képzelnünk, hogy o feltehető mongol elemek eredeti tövégi magánhangzója a bolgártörökben, ill. a ceuvasban eltűnt. 13. öböl. (FOOARABI : NYK. V, 282; BÁLINT, Párhuzam 38; SIMON YI : FUF. I, 127—Ö; NÉMKTB : Nyr. XLII, 246 és A törökség őskora 15; MUNKÁCSI: MSFO

U

. LXV1I, 288—9.) A magyar szóval egybevetett mongol adatokat a következőképen állíthatjuk össze, ill. rostálhatjuk meg. A) Irod. mong. ebiir 'sein, poitrine; vide entre la poitrine et la partié supérieure de l'habillenient' (Kow. I, 182); öber 'vide entre la poitrine et la partié supérieure de l'hahillement' (i. h. 502);