Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Kapu, koporsó) [MNy XXX/1934/, 200-208.]

14 'passend' tab 'bequem' | ila- 'schlichten, siegen' ^ il-ya'schlichten, unterscheiden' | tara- 'auseinandergehen, sich zerstreuen' ^ tar-qa- 'auseinanderst reuen' | toyu-eun 'Staub' tob-ray 'ua.' | tiyu-l- 'sich versammeln ^ tuy-la- 'ua.' | qayurai 'tiocken' ^ qay-sa- 'trocken werden' | sunu- 'eich dehnen' sung-ya- <*«un-;a- 'dehnen' | ari-l- 'rein w erden' ar-ti- 'reinigen' I ili- 'glätten' ^ il-berikei 'glatt' | dege-dü 'oberer' ^ deg-de- 'sich erheben' | sere- 'wach sein, fühlen'^- ser-ge- 'wecken' j ise-lge- 'eäuern, ваиег machen' is- 'säuern, баиег werden' | dele-gil 'breit, ausgedehnt'^4 del-ge- 'ausbreiten, verbreiten' | stb. A törökben eddig még nem vizsgálták ezt a jelenséget, de nem lehet kétséges, hogy ott is megvan, és a török qap- ^ qapo- párhuzam nem egyedülálló eset. A kérdés a török—-mongol tővéghangzók vizsgálatával mindenesetre szoroean ösezcfügg. 2. Szembeötlő, hogy a török qapa-, qaba-, qap- tövek mellett velük vitathatatlanul összetartozó qopa-, qoba-, qop- töveket találunk. Már régóta ismeretes a török qopurtay ^ mongol qayurtay megfelelés: a két szó összetartozását semmiképen sem lehetett kétségbe vonni, de magyarázatot sem találtak rá. Amikor F. W. K. MPLLEH egyik ujgur kiadványában egy baiyur- bohyur- egybevetést kockáztatott meg, RADLOFF meglehetősen éleeen, a török hangtan nem ismerését hangoztatva, utasította vissza ezt a „merész" egyeztetést. VON LE COQ (Manichaica I, 59—60) RADLOFF kifogásaira válaszképen jó pár példát sorol fel, ahol az első szótagbeli magánhangzó hasonló változást mutat bizonyos dialektusokban (a^ o, u^l stb.). Példái közt az a^o változásra is találunk kettőt: qabiq ^ qobuq és qayun ^ qoyun. Legújabban — LE CoQtól függetlenül — NÉMETH GYULA (Die Inschriften des Schatzes von Nagy-Szent-Miklós 12) is elfogadja ezt a szerinte „Ablautféle" hangtörvényt, és számos példát hoz fel igazolására egyik tanítványa készülő doktori értekezéséből. Ezek közül esetünkben különösen figyelemre méltók a következők: tar. qabaq 'hohl' oszm. qovuq | alt. qaylq 'Ruder* tob. qoyiq | tel. qamdtt 'Eidechse' szag. qomdat | oszm. qav 'Zunder' ^ csag. qov I csag. qav- 'verfolgen' ^ oszm. qov-. Persze először is azt kellene megállapítani, milyen esetben eredetibb az első szótagbeli a, miért találunk már e néhány példa között is olyanokat, melyek arra vallanak, hogy ugyanazon a nyelvjáráson belül is ingadozás észlelhető (vö. oszmánli, csagataj példákat!). A főfeladat az volna, hogy végére járjunk: mi az oka ennek az „Ablaut-féle" változásnak. Annyi bizonyosnak tűnik fel már most, hogy jelentéstani változás nem tapad hozzá. A hangsúly változásával összefüggő okai volnának? Hasonló hangváltozás nyomait a mongolban is megtaláljuk. A mongolban sem foglalkoztak ugyan ennek a kérdésnek a vizsgálatával, de