Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
224 HANOTı &k e két fontos megállapítása') elsőrendű munka-hipotézis, azonban hiba volna azt kivételt nem ismerő szigorúsággal alkalmazui pl. régibb tőrök jövevényszavaink előbb tárgyalt kérdéseiben. A magyar sereg forrasa a magyar hangtörténet alapján nem lehet egyéb mint ócsuvas *<Sárik, viszont BANO szerint a kérdéses török szó világosan a szóvégi -g-s csoporthoz tartozik, s valóban az osz.mánliban az ilyenkor szabályos vokalikus szóvég tűnik fel: íári (a csuvas sar teljesen képzőtlen alak, u. i. nemcsak a szóvégi niáss ilhaugzó tűnt el, hanem az előtte álló magánhangzó is hiányzik). Ugyanilyen esetet képvisel a magyar öreg^*irik. melynek a el, hogy rá ne mutassunk a jakut nyelvnek rendkívül érdekes, szabályos alakulására. NÉMETH GYULA „AZ ősjakut hangtan alapjai" c. dolgozatában a 131.—134. §-ban tárgyalta az óstörök szóvégi '-k, *-g1 (értsd a *-£. is). A 132. §-ban szeriute ez a szóvég eltűnik a magas nyelvállású magánhangzók után, a 133. § szerint -y-vá lesz az alacsony nyelvállású magánhangzók után, a 134. §-ban pedig minden megjegyzés nélkül -k szóvégú példákat találunk. Azt hiszem, a három paragrafust másként kell csoportosítanunk: a) a 132. § anyaga; erról meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak hogy eltűnik ebben a csoportban a szóvégi mássalhangzó, hanem a megmaradó magánhangzó meg is nyúlik. Ezeknek a hosszú magánhangzóknak a magyarázatával nem foglalkozott NÉMETH, Die langen Vokale im Jakutischen : KSz. XV, 150 — 64 c. dolgozatában, azonban ez a magyarázat nem lehet kétséges: óstörök szempontból szóvégi -g, -y-t kell felvennünk, tehát a BANO-féle 2. csoporthoz keli sorolnunk. Ez a szóvég ily módon az altaji, teleut, kirgiz, barabu, toboli, kún és kaukázusi török nyelveken, az oszmánlin kívül eltűnik a jakutban is, sót amennyire eddigi adatainkból látjuk, a csuvasban is. íme néhány jakut példa: asX 'sauer'- Kaáy. acXy - oszm. aéi | atX 'Ware - K. xatly 'Verkauf | sabx 'Bedeckung'— alt. jaba - de oszm. japXq I yoja 'dicht, dick'- szag., kojb. stb. qojuy ~ oszm. qoju j iti 'heiss' - K. isig - oszm. issí \ kiti 'Ufer, Rand' - K. qXőXy - toboli qXju - csuv. уэге I sitt 'scharf ~ujg. jitig - kún jiti | ura 'Verwandter'- K. uruy | káli 'hölzerner Mörser'—kirg. keli - magyar knlyü *küliy | ili 'Hand, Arm' - ujg. älig - kaz. ille. b) a 133. és 134. paragrafus összetartozik, ill. mind a kettő az ős<ör. szóvégi -q, -k megfelelőire vonatkozik ; 133. §-ban foglalt példák szerint a jakutban ez a megfelelés alacsony nyelvállású magánhangzók után -y (atuy 'Fuss'- kaz. ajaq — de csuv. ura | uiuoy 'Knochen'- K. söngiik — de csuv. i» m» \ tiräy 'weisse Pappel' - csuv. lirsk), magas nyelvállású magánhangzók után viszont -k (balık 'Fisch' - K. baiiq - de csuv. pulii | bim'k 'Wiege'- K. hüik — de a magyar bölcső -c *büiy I kuturuk 'Schwanz' - K. qudruq - oszm. qujruq - de csuv. yiire). ') Az óstörök szóvégi -у, -у alakulásának fontosságát mások is felismerték. A. SAMOJI.OVIC pl. a török nyelvek osztályozásában egyik alapvető kritériumnak tette meg. Vö. T. KOWALSKI , Karaimisehe Texte im Dialekte von Troki. Krakow 1929, L—LII. 1.
