Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

210 a nyelvjárások legnagyobb részében zöngétlen média, -в- helyettesíti.) A tör. -p-t mármost -ß- képviseli, minthogy ennek a hangnak sincs megfelelő jele a mongol Írásban, a -y- és a -g- jelével helyettesítették. Az irod. mongol konvencionális átírásában megtartjuk a -y-, ill. -g- betűt,

1) annak a kiemelésével azonban, hogy ezek a betűk nem hangértéket jelölnek. PBLLIOT tovább megy. a tévedések elkerülése végett ilyenkor mindig (hiátus jel) segítségével írja át e mongol betűt. Érdekes ingadozás tapasztalható különben az idetartozó szavak helyesírásában az irod. mongolban, ahol e hangok átírására a -y- és -g- mellett a -b- betűt is használják. De bármint is írják át e labiális spiránst tartalmazó szavakat, a nyelvjárásokban az ú. n. kétszótagok mintájára összevont hosszú magánhangzókkal vannak képviselve Néhány példa jövevényszavaink közül: tör. qapiy - irod. mong. qayalya (qa'aly a) ~ k halk ha xálacm agy. kapu tör. qopurcay mong. qayuríay (qa'uréay) ~ haresin xári'vc ~ magy. koporsó tör. sipür- ~ i. mong. sigürde- (si'ürde-) ~ haresin Ийгпэ- magy. söpör tör. j'ipar ~ i. mong. jiyar (ji'ar) ~ khalkba Dzär ~ mandzsu jarin ~ magy. gyopár. Az olyan esetekben, mint a szapu és a köpönyeg, amikor a magyar és a török -p-vel szemben -b-s alakot találunk a mongolban (saba, kebeneg), nyilván mongol nyelvi újabb török jövevényekkel van dolgunk. Különben a szóbelseji -b-t tartalmazó mongol szavak bizonyító értékét épúgy lerontják a török -p-s alakok mellett nagyszámban fel űnö -b-s alakok, mint a k~g esetében fentebb láttuk. Megint rá kell mutatnunk, hogy a -p-vel szentben a -b- megjele') A mongol Írás g, ill. у betűje nemcsak a régi zöngés bilabialis spiránst (ß) jelöli, melynek az óstörökben zöngétlen bilabialis explosiva (p), a mai mongol nyelvjárásokban pedig összevonáson keresztül hosszú magánhangzó felel meg, hanem zöngés praepalatalis és postpalatalis explosivát (g, g) is. A mai nyelvjárásokban ez utóbbiak helyén legtöbbször zöngétlen médiát (c, «) találunk. A g és у betű jelölhet végül eredeti zöngés praepalatalis és poslpalatalis spiránst is (y és y), mely ma tudtommal egyedül a dahúrban él, a többi dialektusban eltűnt, ill. összevonáson keresztül hosszú magánhangzó jelzi egykori meglétét.