Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
205 A kérdés azonban, úgy látszik, még mindig nem tekinthető lezártnak. Újabban MUNKÁCSI B., Ungar, tulbó und tömlő: MSFOn. LXVII, 284—9. ismét felelevenítette a vitát és most már pontosan leszögezte, hogy a dél, harang, kölcsön, öböl, tulbó és tömlő szerinte mongol jövevénynek tekintendő a bolgár-török nyelvben, mert e szavak pontos megfelelői csak mongol nyelvterületről mutathatók ki. Még inkább figyelemreméltó, hogy az EtSz. legújabb füzetében (s. v. erkölcs) mintha enyhült volna GOMBOCZ határozottan elutasító álláspontja, mert az esetleg lehetséges magyarázatok közt kérdőjelekkel kísérve ugyan, de ott találjuk a végső fokon mongolnak minősíthető forrást is. Azóta NÉMBTH GYULA újra állást foglalt régi nézete mellett: „A magyar nyelv bolgár-török jövevényszavai között több mongol eredetű szó van (kölcsön, ige, öböl. ölyű), melyek a bolgártörökben mongol jövevényezók voltak." (A törftkség őskora: Berzeviczy-Emlékkönyv; kny. 15. 1.) A csuvas—mongol nyelvi érintkezés kérdésében pedig a legkiválóbb mongolisták nyilatkoztak. így RAMBTBDT és P OPPE , ezek azonban egyértelmfileg azon a nézeten vannak. hogy ilyen érintkezésről, ili. az érintkezés következményeként csuvasba került mongol jövevényszókról beszélni nem lehet. A kérdés eddigi vizsgálata során — mint láttuk — teljesen kiküszöbölődött a közvetlenül mongolból származó mongol jövevények elmélete, ezzel szemben többen változatlanul védelmezik a közvetett úton nyelvünkbe jutott mongol elemekről vallott felfogást. A vita tehát csak egy másodlagos fontosságú részletben jutott nyugvópontra. Valóságban azonban nem is az a lényeges, hogy közvetlenül vagy közvetve, ha pedig közvetve, akkor közelebbről milyen úton-módon kerültek a magyarba mongol vagy mongolos elemek, hanem elsősorban arra kell keresnünk megnyugtató feleletet, vájjon csakugyan vannak-e nyelvünkben ilyen elemek. Ezt a kérdést pedig, mint azt annak idején már GOMBOCZ leszögezte, kizárólag nyelvi kritériumok alapján lehet eldönteni, csak ezután kerülhetnek szóba az esetlegee történelmi szempontok is SIMONYI, MUNKÁCSI és NÉMBTH kutatásai során meglehetősen egységesen kialakult nyelvünk mongolos elemeinek a szójegyzéke. Kétségtelen, hogy első feladatunk ennek a jegyzéknek a számontartása és kritikai megrostálása. Természetesen még akkor is akad benne gyomlálni való. ha csakugyan indokolt, hogy általában külön mongolos jellegű réteget vegyünk fel nyelvünkben, de ebben az esetben persze arra is lehet számítani, hogy — mint annak idején
