Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]
200 kaz. tat., kzk . ja:- 'schreiben' ( RADL .); tkm. jaz- 'ír' (AB. 248); az. jaz-; oszm. yaz- 'write; inscribe; register'; HOÜTSMA yaz- 'schreilıen' (trkm. !); Qawänin yaz-; AH yaz-; Tuhfat yaz-; Bul. yaz-; bask, jad- 'ir'; kum. jaz- (RKS. C55); ııog. ja:- (RNS. 422): kkalp. laz- (RKS. 503); kirg. jaz- (Ju.); uzb. joz- (BOH ), uzb. Qong. jaz- (snj. fclj.); esuv. sjr- 'ir' (PAAS ). A mongolban a szókezdő helyzetben is Ы-következik az n > rí változás, ha utána t következik, ugyanúgy, mint a szólielseji helyzetl>en: dah. iıombös 'könny', bur. Hor. TI nhnrı ha У, bur. Cong, nolmos; dah. H nirö 'gerine, hát', bur. Aga nurgay stb. (vö. POPPE , Introduction 40, 42). I§I-DORJI tibeti-mongol szótárából idézhetjük: flag-1ha: nagfa 'pontosan', tib. íib-ma 'exactly, precisely, thoroughly' (464b); mong. niytn 'd'une maniere détaillée, mais concise, exactement'; hal. njagt; bur. nigta; — nu-lhul-hu: nııtulyu 'inegöl, levág (állatot)', tib. bias-pa = bia'-ba 'to slaughter, to kill (animals for food)' (551b); mong. nitula- 'tuer, égorger; couper'; hal. njatla-; — ilil-mo.-su, fiul-ma-sa: nilmasu, nulmasa 'könny', tib. mfhi-ma 'a tear' (172b); mong. nil musun, nilbusun 'humidité, salive, craehemcnt; larme', hal. nulimas(an) . A törökben a másodlagos szókezdő n legjellegzetesebb esete kétségtelenül az, amikor a szókezdő j-ből a rákövetkező nasalis hatására ú keletkezett (bizonyos nyelvjárásokban n, vagy m). E régóta ismert jelenséget RADLOFF és KATANOV nyomán világosan összefoglalta RÄSÄNEN (Lautlehre 187 — 8); az ott elmondottak megismétlése helyett e jelenség földrajzi elterjedésére hívnám fel a figyelmet. A szókezdő n < j a rákövetkező nasalis hatására a dél-szibériai török nyelveknek mind a négy csoportjában megtalálható, de csakis ott. A jelenség a legkisebb mértékben a nyugat-szibériai nyelvekben (tura, tümen, toboli, isimi, irtisi; haraba; küerik) jelentkezik; azt is mondhatnók, hogy e kipcsak típusú nyelvekben kivételnek számít: tob. úayaq 'Wange' (< jayaq), küer. Tİfirji 'neu' (< jayi). A második csoportban (tkp. altaji török vagy ojrot, tölösz, telcut, tuba, kuraandi, lebed) igen elterjedt, és jellemző a j-ből keletkezett nasalis szókezdő: tuba úaryi 'neu', tuba úaymir 'Regen' (< jamír < jaymur), tub. nimirt 'der Faulbecrbaum' (PRITSAK: Fundamenta I, 579). Jellegzetes hangtani jelenség a harmadik csoportban is (sór; abakáni török vagy hakasz: szagáj, kojbál, kacsa, kizil, beltir): PRITSAK (Fundamenta I, 608) emlékeztet e jelenség déli szamojéd gyökereire. Példák: szag., kojb., kacsa naymir 'Regen', sór namir, nayür, nayb'ir. Végül nem hiányzik a negyedik csoportból (tuva vagy urjanchaj: karagasz, szójon) sem (PRITSAK: Fundamenta I, 648, 651). Példák: karag. numurut 'Faulbeerbaura'; karag. nan'zurückkehren'; karag. menzuk 'weich' (jumiaq); karag. mumurl 'Faulbecr'. A jelenség, annak másodlagos eredete teljesen világos, a kérdés részleteivel foglalkozni most felesleges volna. Csak azt jegyezném még meg, hogy ilyen másodlagos nasalist tartalmazó török szavak átkerültek más nyelvekbe is, jövevényszavakként, így az obi-ugor nyelvekbe és a szajáni szamojéd nyelvekbe. Az. obi-ugor nyelvek török jövevényszavaiban mutatkozó szókezdő n kérdéséről már részletesen szólt uráli török elemeink vitájában LAKÓ GYÖRGY (I. OK. II, 365 — 8). Kiemelném az akkor mondottakból, hogv e jövevényszavak szókezdő /í-с voltaképpen ritkaság számba megy az általánosnak tekinthető j (i)-vcl szemben: mindössze három olvan szó akad. amelyben szókezdő /í-t találunk. Ehhez még hozzátenném, hogy a három etimológia
