Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]
198 ginn < mong. * noyayâıı; dzsür. üo(n)-gian (GRUBE), nogja (MORRISON); nail. ппг/дса < ma. ~ mong. noyoyan 'verdure, vert d'herbe, herbe, herljage, legumes; vert'; MTT noqo'nn 'friss zöld fű', Hy, Tk noqo'an 'zöld', Ty noyö; MA noyân; mgr. uogöıı; irod. ojr. noyön, nvj. noyân, noyö, kaim. noyân; ord. nogöu; üd/.s., hu. nogn~; hal. nogoo(n); bur. nogoo(n). — Hasonló példáknak látszanak: ma. niyamniya-: nami'ui- 'lóhátról nyilazni' ~ mong. патча- 'tirer de l'are â eheval'; ma. nioyu-: ı'ıoyu- 'döngöl; összetör, megtör' ~ mong. nııgu-, niqu- 'frotter, brover; rouler. fouler; piler'. Az altaji összehasonlító hangtan alapján feltehető a törökre nézve is a szókezdő n; ez a feltevés jjcrsze inkább csak a pretörök korszakra érvényes, az őst örököt illetőleg megfelelő fogódzó pont híján csak bizonytalan sejtésekre vagyunk utalva. Az altaji és a pretörök szókezdő n az ótörökljen már kétséget kizáró módon j alakban jelentkezik. Ennek az ót örök szókezdőnek különljen igen nagy a megterhelése, ugyanis az altaji j, f, n, n és d egyaránt j-vé fejlődött ebben a nyelvben, hogy aztán ismét tovább differenciálódjék (f, c, s, á stb.); könnyen érthető, hogy V. A. SZEBEBRENNYIKOV nemrégiben (Voprosy Jazykoznanija 1960. 4: 65 — 70) e feltevéssel ezemben komoly ellenvetéseket tett. Bárhogyan is áll a dolog, az ótörök j alapján lehetetlen meghatározni az altaji előzményt; még megfelelő altaji anyag alapján sem mindig könnyű eldönteni, hogy valamely szóban pretörök n-t vagy n-t kell-e feltenni. Az ótörök j-t minden valószínűség szerint pretörök n-re vihetjük vissza a már említett yubruq 'ököl' szóban. Alighanem ide tartozik még: evk. namarät'odatapaszt, odaragaszt'< 'nawärät- ?; ev. nabgi- 'tapaszt, ragaszt' ~ mong. nttya-, viya- 'eoller, joindre en collant'; MTT ni'a- '(an)leimen, zusammenleimen'; MA niya-; mgr. niá-; mog. R niöldu- 'beschmieren', Mr niayduna, dah. Ts nâDâe 'collage'; kaim. nâ- 'leimen, zusammenkleben, Ijeschmieren'; ord. nâ-; hal. naa-; bur. nâ- tör. Küáy. yap- 'bedecken', yap'ié- 'anhaften, sieh anhängen'; ótör. yapiy 'das Haftende', yapiur- 'anheften, ankleben' (GAB .); stb.; — nan. nealun 'nyers; friss', nâlotı (PETBOVA ), Kur. Ur. üalki"; ol. üalun; ud. naligi; ev. üâlaklâ ~ mong. nüuyun 'puant, dégoutant (odeur des poissons, ehevrettes, ete. qui ne sont pas encore cuits)', nilga 'enfant, gaıçoıı'; MTT nilga; kaim. ö nilün 'widrig, übelriechend (wie Fisch)'; ord. пцЩп; hal. njalnun: ünlün; bur. niluun: üilün ~--tür. KâSy. yâ S 'frisch, Kraut'; tkm. jâi (AB. 91); jak. sâs; e^yéb török alakokra vö. RADL. jai, jas, ıjas, fas stb. Végül lássuk a két magyar szó feltett török eredetijének altaji megfelelőit. A nyár < pretörök (o: őstörök) *nâr-t a következő török szavakhoz szokás kapcsolni: türk yaz 'tavasz' ( MAL .); ótör. yaz 'tavasz' ( GAB.); KäSy. yäz 'Frühling, Sommer'; tkm. jäz 'nvár' (AB 137); jak. eäe 'tavasz'; tar., krm., kun, kaz. tat., az. jaz 'der Frühling', oszm., esag., tar., kar. jaz 'der Sommer', alt. jas 'der Frühling', tel. ıjas, 'ua.', szag. las 'der Frühling', kzk., kaz. tat. faz 'der Frühling, das Frühjahr' ( RADL.); IM yaz 'tavasz', Qawänin yaz 'nyár'; AH yaz 'tavasz'; Tuhfat yaz 'nvár'; az. jaz 'tavasz'; bask, jaó 'tavasz'; kaz. tat. jaz 'tavasz' (RTS. I, 92); kum. jaz 'tavasz'; nog. jaz 'nyár' (RNS 283); kkalp faz 'nvár' (RKS. 316); tuva las 'tavasz'; hakasz lasni 'tavasz' (RChS. 89); esuv. égr 'tavasz' (PAAS ). A mongolból ide vonják: mong. nirai 'nouveau-né, enfant, frais, fraîche (viande fraîche, poisson nouvellenıcnt pris)'; kaim. nirâ. nirä 'ein zartes Kind; jung, zart, frisch'; ord. nirä,
