Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]
191 Feltevéseimről BÁRCZI GÉZA rövidesen nyilatkozott, s ígv írt róluk: ..Érdekes, Imgy a nyak, nyár szavak török voltát LIGETI elfogadja (nyáj, nyalka stb.-ről nem szól) f45J. Erre vonatkozólag eddig csak R ÄSÄNEN fejtegetéseire voltunk utalva (L'ng. Jb. XIX, 99—101), ezek j>edig nem meggyőzők. A kérdés a turkológia területén dőlhet csak el, a török nyelvtörténetben kell igazolni a j ~ i'i megfelelést. Türelmetlenül várom és azt hiszem minden magyar nyelvész várja LIGETI idevágó Hzakszerű fejtegetéseit, mert ha e szavak török volta bebizonyul, rendkívül fontos fogódzó pontot kapnánk a magyarság első török kapcsolataira, hiszen e szavak nemcsak a török, hanem, főleg egyesek, mint pl. a nyak, a magyar hangtörténet tükrében is honfoglalás előtti török jövevényszavaink zömét sok száz évvel megelőző átvételek lennének." (BÁRCZI GÉZA. Magyar őstörténet: MNv. XXXIX [1943.J, 288—9.) Az elkövetkező években sajnos nem tudtam sort keríteni arra, hogv visszatérjek az uráli török jövevényszavak kérdésére. Megtette szerencsére ezt maga BÁRCZI, aki egyik akadémiai előadásában (Török jövevényszavaink legrégibb rétegének kérdéséhez: I. OK. II, 347—59) újra napirendre tűzte e kérdést, és vizsgálódásai eredményeképpen arra a megállapításra jutott, hogv török jövevényszavaink első, legrégibb rétegébe sorolhatjuk a nyár és nyak szavakon kívül még a bolgár-török és a mongolos jövevényszavak közt hányódó, kielégítően máig meg nem magyarázott homok-ot és harang ot, amelyekben szerinte ősmagyar szókezdő q > у > A fejlődéssel kell számolnunk, és végül az ér igét, amelynek olyan gazdag szócsaládja van, hogy okkal tartható szókészletünk egyik igen régi elemének. Későbbi megállapítása szerint ez a legrégibb, egyelőre mindössze öt szóból álló réteg az Urál vidéki őshaza korszakában, nagyjában az i. e. X. és az i. ez. V. század közti időszakban kerülhetett nyelvünkbe. BÁRCZI maga is tisztában volt azzal, hogv elméletében nem kevés a vitatható feltevés; feltevését azonban annyi körültekintéssel és olyan mértéktartással fogalmazta meg, hogy azt — ebben a formájában — inunkahi|mtézisként magam is elfogadtam és ma is elfogadom. 1 A kérdés további alakulásának tárgyalását most mellőzném, mert nem tartozik tulajdonkép)>eni mondanivalóm tárgyához; különben is a legfontosabb bibliográfiára korábban már utaltam (.MNy. LVI, 301—2). 3. A hipotetikus uráli réteg problémái közül a szókezdő ny iránt mutatkozott nagyobb érdeklődés a szakirodalomban. Ez érthető is, hiszen erősen érinti a török hangtörténetet, sőt az altaisztika problémáit is. Kinőnek említeném itt G. CLAUSON hozzászólását, mint olyant, amely tulajdonképjHjn nem kíván alaposabb megvitatást. (3 abból az önmagában 1 Sajátságos tévedésből török jövevényszavaink uráli rétegének hipotéziséért közvetlenül ItASANENt akartuk felelőssé tenni. Így BÁaczi szerint (I. OK. II, 350) „ H ASANEN prólálkoy.ott először a inugyar nyelvben régebbi típusú török jövevényszót kimututni (Uııg. Jb. XIX, 99), noha ő nem említi az uráli őshazát, de valószínűleg olyan régi időre gondol, amikor a magyarság ezen a vidéken élt". H ASANEN cikkében azonban nemesük az Grálról, de a régebbi típusról sem esik szó, hanem csak régebbi kronológiáról, amelyet viszont az eges/. Ixjlgár-török rétegre ki akar terjeszteni, tehát nemcsak a nyár-ra és a nyak-ra, hamun valamennyi bolgár-török szóra. Más formában ugyanezt a tévedést sajnos m.igum is elkövettem, amikor t álságosán tömör fogalmazásUin It AHÁNEN nézetét es annak szerintem való magyarázatát nagyon is kétértelmű módon egyetlen mondatba fogtam össze (MXy. LVI. 302). Hogy ez mennyin- igv van, nii sem bizonyítja jobban, inint az, hogv amikor H ASANEN különböző meggondolások alapján szintén eljutott oda, hogy a nyár1, a »»i/ot-at el kell választani a többi bolgár-török szótól, akkor azokat nem valami uráli rétegbe, hanem az ősi, uml-altaji egyezések köze sorolta (vö. MNv. LVI. 301).
