Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]

Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez 1. Szókészletünk e legrégibbnek gondolt török rétegéről, pontosabban annak egyik sarkalatos kérdéséről, a szókezdő яу-ről nemrégiben ejtettem szót folyóiratunkban. („Néhány megjegyzés úgynevezett altaji jövevényszavainkról": MNy. LVI, 289 — 303; vö. „A propos des éléments altaíques de la langue hongroise": ALingu. XI, 15—42. A francia változat nem puszta fordítása a magyarnak, hanem adataiban gyakran bővebb, érvelésében szorosabb, mint az eredeti.) Igénytelen soraimhoz azóta ketten is fűztek érdekes megjegyzéseket, BÁRCZI GÉZA és SIR GERARD CLAUSON (BÁRCZI GÉZA, A finnugor zárhangok ősmagyar kori történetéhez: MNy. LVIII [1962.], 2, 6 1. jegyz. és Zur Geschichte der finnisch-ugrischen Versehlueslaute in urungarischer Zeit, 14; 19—20, jegyzet. Comment at iones Fenno-Ugricae in honorem Paavo Ravila: MSFOu. 125. sz. Helsinki, 1962. SIR GEBARD CLAUSON

, Turkish and Mongolian Studies 127. Prize Publication Found, Vol. XIX, London, 1962.). Talán nem lesz felesleges, ha ebből az alkalomból magam is teszek néhány további megjegyzést. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az ilyesfajta megjegyzéseknek csak bizonyos korlátok közt van értelme és haszna. A szőnyegen forgó kérdések értelmezése során jócskán kell fordulnunk feltevésekhez. A feltevés pedig egyszerre tartalmaz megengedést és fenntartást ; e két komponens egymáshoz való viszonyának a megítélésében — egy és ugyanazon kérdés csetélien is — gyakran foglalnak cl végletes, egymással össze nem egyeztethetc'í álláspontot a kutatók, aszerint, hogy ki milyen szűkebb szakterület felől közeledik a probléma felé. Éppen ezért az uráli réteg kérdését ezúttal nem is a feltevések felől közelítem meg. Mondanivalómat két pont köré kívánom sűríteni. Először megpróbálom felfogásom az uráli rétegről pontosabban körvonalazni; félreértésbc'íl gyakran született már felesleges véleménykülönbség. Másodszor az őstörök szókezdő n-ről, annak altaji hátteréről szándékozom szólni. Mindkét esetben most isa szókezdő ny kérdését kívánom taglalni, mégpedig elsősorban annak az uráli rétegnek a szempont jáhól, amelynek felvetése körül magam is érzek némi felelősséget. 2. M. RÄSÄNEN „Spuren vom altaischen ani. n in den türkischen Lehnwörtern im Ungarischen" című kisebb közleményében (UngJb. XIX [1939.], 99 — 101) felvetette, hogy véleménye szerint egy sor török jövevényszavunkban a török j-nek megfelelő szokásos gy szókezdő helyett ny található, s hogy ennek alapján (megfelelő számú etimológia esetén) a magyar nyelvre gyakorolt bolgár-török hatást még régibb időre lehet visszavinni, mint azt általában szokták. RÄSÄNEN hangsúlyozta, hogy határozottan (ausdrüc klich) bolgártörök jövevényszavakra gondol, mert az wy kezdetű szavak különben ugyanolyan hangtani sajátságokat mutatnak (r, I), mint a többi bolgár-t örök elemek.