Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Régi török jövevényszavaink etimológiai problémái [Nytud. Ert. LXXXIX/1976/, 193-199.]
183 latil&g tehát a XV. századig kell kiterjeszteni vizsgálódásainkat, az oszmántörök hatással ugyanis most nem kívánunk foglalkozni. Mindent egybevetve a magyar nyelvre gyakorolt török hatás tehát 1600 esztendőt ölel fel, e nem kis idő belső kronológiai pontosítása a jövő gondjai közé tartozik. Régi török elemeink nem egy, de több török nyelvből ée nyelvjárásból származnak. Az itt felmerülő kérdéseket két úton közelíthetjük meg: először török elemeink nyelvészeti elemzése útján, másodszor az írott történeti források vallomása alapján. Régi török jövevényszavaink zöme a honfoglalás előtti időkből való, és forrásuk a török nyelvek egy sajátos változata, melyet a mai csuvas őrzött meg. Pontosabban e jövevényszavaink annak egy régi, ócsuvasnak nevezhető változatát tükrözik. Ez végeredményben BUDBNZ időtálló megállapítása, melyet módosítani nem szükségéé, nem is lehet. Nem érintik BTTDENZ tézisét azok a viták sem, amelyek a csuvasnak a török nyelvek között elfoglalt helye körül kialakultak. Korábbi felfogás szerint a csuvas sajátos arculatát a török nyelvközösségből való kiszakadása után nyerte el, eltérő nyelvi eajátságai tehát külön nyelvi újítások. RAMSTEDT elmélete ezerint a csuvas nyelv a többi török nyelvétől eltérő sajátságai nem újítások, hanem az őstörök nyelv megőrzött régiségei; szerinte a többi, úgynevezett köztörök nyelv újított. De ha elfogadjuk is RAMSTEDT elméletét, akkor sincs revideálni valónk, mert abban az időben — bármilyen korai legyen az —, amikor nyelvünkbe kerültek az ócsuvas típusú jövevényszavak, már különálló blokkot alkotott az ócsuvas, szemben a keleti törökség úgynevezett köztörök nyelveivel. Történeti síkra fordítva a dolgokat, arra keresünk feleletet, hogy mely népek beszélték valaha ezt a nyugati török nyelvet, az ócsuvast? Számunkra meg ez a kérdés: mely néptől, esetleg népektől vettük át honfoglalás előtti ócsuvas típusú jövevényszavainkat? (ócsuvas jellegű jövevényszavaink nem egyetlen nyelvjárásból valók.) Meg kell jegyeznünk, hogy az ócsuvas nyelv problémáinak a firtatása annyira lenyűgözött mindenkit, hogy szinte szóba sem került annak a lehetősége, hogy honfoglalás előtti török jövevényszavaink közt akadhatnak köztörök eredetűek is. A történeti források értelmezése sem könnyű feladat. Itt csak két népről szólnék, a bolgár-törökről és a kazárról. Milyen nyelven beszéltek ezek a népek, melyiktől vettük át ócsuvasos jellegű szavainkat? GOMBOCZ (BTLw. 194 — 208) ASMARIN nevezetes könyve után (Bolgary i éuvaái) úgyszólván lesöpörte az asztalról a kazár hipotézist, és határozottan a bolgár-török elmélet mellett tört lándzsát. Az 6 nyomán nyelvészeink túlnyomó többsége ócsuvasos jövevényszavainkat bolgár-török eredetűeknek tartja. Magam korán kételkedni kezdtem GOMBOCZ kazár nyelvre vonatkozó ítéletében, majd rámutattam később (Az ismeretlen Belső-Ázsia 344, 352) arra, hogy jövevényszavaink lehetséges forrásai közül nem zárhatjuk ki a kazárt sem, nemcsak azért, mert reális történeti kapcsolataink velük voltak és nem a bolgár-törökökkel, hanem azért is, mert a kazár nyelv fennmaradt glosszái szintén ócsuvas jellegűek. Azóta szinte általánosnak mondható (PELXJOT, POPPE, BENZINO, BASKAKOV stb.) az a nézet, amely a kazár nyelvet ócsuvas jellegűnek tartja.
