Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Orsó szavunk török háttere [MNy LXVI/1970/, 412-421.]

170 Jip хуйгбп larik 'fonalat fonó kerék' (JUDACHIN, RKS. 678), csuvas arlan urapa 'fonó kerék' (D.MITRIEV, ÖRS. 603). A fonás korábbi, kezdetlegesebb fokán egyedül az orsó látott el minden funkciót, cppen ezért egyes török nyelvek könnyen megőrizhették uz új fonószerkezet megjelölésére is a régi műszót: altaji irgii 'orsó; rokka' (BASKAKOV, RAS. 614); tuva irgii (PALJMHACH, RTS. 476); nogaj uri'iq 'orsó; rokka' (BASKAKOV, RNS. 540), karakalpak úriig (BASKAKOV, RKkpS. 822), kazak uríiq (SAURANBAEV, RKzkS. 642), karacsáj ayag urivq 'láb-orsó' (RKBS. 505). Nem kétséges, hogy a magyar nép időtlen idők óta ismerte az orsót, tudott fonalat sodorni, fonni, hiszen az emberi műveltség ősi hagyatékában a neolit-kor óta megtalálható az orsó, az orsókarika, uz orsógomb. Hogy azonban a honfoglalás előtt mégis átvett a vele szoros műveltségi kapcsolatban álló török néptől, a bolgár-töröktől vagy a kazártól egyfajta orsót, török nevével együtt, annak oka volt. Az új orsó célirányosabb, jobb lehetett, mint a régi. Miben különbözött az új a régitől? Erre a kérdésre egyszer talán régészeink és etnográfusaink tudnak majd felelni. Az azonban már ma is bizonyos, hogy a törökből vett, ..újjon forgó" orsón guzsaly nélkül is lehetett fonni.