Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Bilincsek, bilincs [MNy LXI/1965/, 281-289.]
132 képzővégi q (k) hatása alatt ment végbe. A jelenség nem köthető egyetlen török nyelvhez, s ahol megvan, ott sem kivétel nélküli. íme néhány példa: „keleti török" (BROCKELMANN terminológiája szerint) qubruSaq 'farkcsont' < qubruq 'fark', bábáŐük 'pupilla' < bäbäk 4ia.'. jámáŐük 'kis gabonás-zsák' < járnák 'eledel' ( BROOKELMANN , Oettürkische Grammatik 91 : 26. § és 95 : 33. §) | kun íápóaíiq 'hordócska' < íapíaq (GABAIN : Fundamenta I, 56) | karaim ajaóex < aißl 'láb', t'eiiiek < t'eÜk 'lyuk', üzudok < üzuk 'gyűrű' (ZAJACZKOWSKI, Sufiksy 25 —6) | oszmánli küçücük 'kicsike, drága' < küçük 'kicsiny', oğlactk < oğlak 'kecskegida', eşecik (és eşekcik) < eşek 'szamár', ufacık < ufak 'kicsiny', tefecik < tefek 'kicsiny', yükeecik < yüksek 'magas', alçacik < alçak 'alacsony', yumuşacık < yumuşak 'lágy' ( DENY , Gramm. 322 : 511—2. §); parmactk < parmak 'ujj', tüfecik < tüfek 'fegyver', çiçecik < çiçek 'virág', büyücek < büyük 'nagy', çabucak < çabuk 'gyors' ( KONONOV , Grammatika sovremennogo tureekogo literaturnogo jazyka 44: 50. §, 113: 167. §, 154: 270. §). A mongol szavak forrása tehát egy török ЫШйк (biláiik, biláSük). A török alakhoz két megjegyzést kell fűznünk: először, a második szótag ő-je az első szótag magánhangzójának a hatására »-vé változhatott; másodszor a második szótag hangsúlytalan rövid magánhangzója bizonyos körülmények között kieshetett, a törökben is, a mongolban is (az utóbbi jelenségről megjegyzéseimet 1. AOr. XVI, 136 — 7); e jelenség különben ismeretes a magyarban is, ez az úgynevezett kétnyíltszótagos törvény (vö. BÁRCZI, Hangt.* 58—9). Ez annyit jelent, hogy a törökben számolnunk kell egy büiíák, sőt esetleg egy hilfák alakkal is. A szó régen nem tartozhatott a török szókészlet általánosan elterjedt elemei közé; ahol megvolt, onnan is hamarosan kiszorította a bilázük, vagy annak valamilyen más szinonimája. Kései emléke a már idézett régi oszmánli hilekfik (a k megléte ez esetben különösebben nem meglepő, hiszen — láttuk — a mai oszmánliban van eşecil; mellett eşekcik is). A régi török szó mégsem tűnt el nyomtalanul: jövevényként megőrizte a mongol, a mongolon kívül a régi szláv és a magyar. 8. Bizonyos szláv (és balkáni) nyelvek török jövevényszavai közt meg találjuk mind a két szót. A török bilázük aránylag kései dátumú kölcsönzései közé tartozik mindenekelőtt az orosz nyelvjárási базилики, бизилики pl. 'Art Armschmuck, Armband'. 'Armbänder der donischen Kosaken'. Mint GOMBOCZ helyesen rámutatott már, az oroszba a szó metatetikus formában került; a kölcsönzés forrása természetesen sem nem a kazáni tatár, sem nem a baskír, hanem valamelyik helyi török (tatár) nyelvjárás. Ezzel szemben a Kazán, Uljanovszk (Szimbirszk) környéki orosz nyelvjárási блязик 'tatarischer Armschmuck, Armband' forrása csakugyan a kazáni tatár, illetőleg annak egyik nyelvjárása. Az oszmán-török alak a forrása a következő jövevényszavaknak: bolg. belezik, belezija, beléíica 'Armband', szerb-horv. belenzuka, bilénzuka 'Armband. Handfessel', alb. belendzike. A hangtani megfelelelések egyike-másika magya rázatra szorul, MKNOES kísérelte meg legutóbb tisztázásukat; az kétségtelen, hogy a szerb-horvát és albán alakokban jelentkező N másodlagos. (VÖ.: BERNE KER, SlEtVVb. 48; GOMBOCZ, A szlávság török elemei: Nytud. IV, 290; VASMER, RussEtwb. 39, 97; MENOES , Slavo-altajische Wortforschungen 179 — 81.) Bennünket a jelen esetben a másik török jövevényszó érdekel közelebb
