Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Boszorkány [MNy XLIII/1947/, 10-17.]
123 A RAULOFF-féle oszmánli adat magyarázható volna ugyan deverbalis cau6ativum (-;a-) + deverbalie reflcxivum-képző (-л-) kapcsolatával alkotott származéknak, azonban a többi adat alapján világos, hogy egészen másról van szó. A törökben épúgy megtalálható a nomen-verbumtő, mint a finnugor nyelvekben: tong 'fagy' ^ tong- 'fagyni', tat 'íz' tat- 'ízlelni' 6tb. (vö. DENY , Gramm. 849.). Éz a jelenség a törökben nem szorítkozik az egyszerű, egytagú, primitív jelenségeket kifejező szavakra, hanem feltűnően széles léptékben mutatkozik, ée kiterjed a többtagú, többszörösen képzett szavakra ie. Legszembészökőbb ceoportba azokat a szavakat sorolhatjuk, amelyek képzett, névszói eredete minden kétséget kizáró módon megállapítható, s ugyanazok a szavak további foifflans igénybevétele nélkül igető gyanánt is használatosak, pl. oezm. oyulya 'couture provisoire* oyulya- 'bâtir (couture)' (további példákra vö. DF.NY i. h.). Afganisztáni özbog Q. anyagomból idetartozik a már idézett baslíq 'lidérc' basliy'lidércnyomásos álmot lát' (a у ceak az infinitivúe-tőben mutatkozik, egyébként az igének is megvan a q- töve). A nomen verbumoknak ebbe a kései kategóriájába tartoznak a felsorolt baslryan- igetövek is, ami annyit jelent, hogy ez az ige is egy /baslryan 'lidérc, lidércnyomás', azóta kiveszett vagy fel nem jegyzett főnévre támaszkodik; másként, özbeg (). adatomat ily módon közvetve oszmánli és csagatáj adat is támogatja. A baslryan és *bastlryan szavak baslr- és bastır• tövéhez kapcsolódó -yan félreismerhetetlenül deverbalis nomen-képző. E képző kialakulása, fejlődésének részletei, sajnos, eddig nincsenek kellően tisztázva; általában a török szóképzés története a turkológusok legégetőbb adósságai közé tartozik. A lényeget, úgy látom, röviden ezekben foglalhatjuk össze. Van egy -yan, -g/in nomen verbale-képzö. ez a legrégibb török nyelvekben — igen érdekes módon — nem fordul elő, legalább is igen ritka (GABAIN, AlttürkGramm. 293 közöl ugyan egy idetartozó adatot: alyan 'die Genommene: Frau', de megjegyzi: 'seltene, junge Form'), az újabb emlékekben és a mai törökeégben azonban csaknem általános. Funkciói: a) praesene-praeteritum idejű igei névszó; b) mint ilyen olykor nomen agentis értéket is felvesz (vö. J. SCHINKEWITSCH, RabTOZis Syntax: MSGS. XXX [Zweite Abt.], 7, §. 78.); •c) az igei paradigmától elszakadt, önálló szavakban nomen agentis-képző, ilyenkor maga az ige is kiveszhet. Alakjai: a) -yan, -gän, tekintet nélkül a tő zöngés vagy zöngétlen voltára, pl. Kas. bar-yan, qahyan, atlt-yan, aylt-yan, qaqlt yan, Rabrnzí batyan etb.; b) -yan, -gän zöngé6 tő után, -qan, -kän zöngétlen tő után, egyee nyelvjárásokban további hasonulásokkal
