Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Tőzeg [MNy XXXIV/1938/, 207—210, 328.]

114 előfordulására: Kecskemét, Debrecen vidékéről é3 Borsodból. A MTsz. jelentést ugyan nem ad, de az idézett helyek ebben a vonatkozásban szerencsére világosak. A Kecskemát vidéki adat a régi T6z.-ból való: „tőzek v. tőzeg: marhaganéjból vályog-formára alakított tüzelő, a fa nélkül szűkölködő helyeken a szegénységnél. Kecskemét vidéki 6zó. Csapó Dániel." A debreceni adat (Nyr. XI, 477) tőzek, jelentése 'trágyából gyúrt tüzelő'. A borsodi változat (Ethn. VII, 74) teőzik, „mely nem más, mint négyszögű formába préselt szárított tehén- és lótrágya." A szó földrajzi elterjedése szempontjából figyelmet érdemel KASSAI már idézett adata is, mely szerint A tőzeg A Jászságban, Kunságban és Bácsmegyében ismeretes. Eredetével elóször VÁMBÉRY (NyK. VIII, 182) foglalkozott; szerinte ez a szó is a magyar nyelv törökkel egyező szókincsébe tartoznék. BUDENZ (NyK. X, 128) ismert kritikájában a tőzeg ősi török eredetét elvetette, mert a vele egybekapcsolt szó a törökségben idegen vagy legalább is kétes eredetű, és kérdőjellel egy perzsa szóra is utalt. VÁMBÉRYt nem igen ingathatta meg BUDENZ ellenvetése, mert későbbi munkáiba is változatlanul felvette a török—magyar ezóegyezések közé a tőzeg-e T (vö. A magyarok eredete. Bp., 1882. 353, 552 0З A magyarság bölcsőjénél, Bp., 1914. 217). Legfeljebb azzal tetézte meg addigi magyarázatát, hogy a török adat mellé kapcsolta még a magyar tűz szót is, mondván, hogy a török szó alapja egy vele azonos jelentésű tez, töz tő. VÁMBÉRY után érdemlegesen csak PATRUBÁNY (Nyr. XI, 18) szólt a tőzeg magyarázatához; véleménye szerint oszmán-török jövevény a szó a nyelvünkben, s minthogy a déli szláv nyelvek nem ismerik, közvetlenül a oszmánliból kerülhetett a magyarba. PATRUBÁNY rövid kis közleménye mindenkit meggyőzhetett, mert később többé senki sem tartotta szükségesnek visszatérni a tőzeg magyarázatára, így sem MUNKÁCSI, sem GOMBOCZ. Úgy látjuk azonban, hogy a tőzeg oszmánli eredete korántsem olyan világos és kétségtelen, mint azt eddig gondolták. Mindenekelőtt nem tartozik a jellegzetesen oszmánli szavak közé. Megvan ugyan az oszmánliban is, vö. tüzük 'dung, kneaded, molded into cakes, and dried for fuel' (

R

EDHOUSE 542), de ismeretes rajta kívül még egy csomó más török nyelvben is. Adataink a következők: oszm., azerb., krm., csag., tar., alt., tel., leb., sór tttzük 'der trockene Mist, der Mist' (RADL. III, 1103) I kirg., kkirg., szag., kojb. tezäk 'ua.' (uo.) | bar., kaz. tizük 'ua.' (RADL. III, 1397). A csagatájból idézhetünk még egy tizük alakot is, mégpedig PDC. 258 'furnier des animaux' ós Sejx Sul. ed. Konst. 133 'tüzelni való trágya, trágya' (KÚNOS kiadásából hiányzik). További adatok: turki tizak 'horse dung' (SHAW 84) | tkm. tezek 'киняк' és 'помет' (

A

LIEV— B

ORIEV 115, 272) | szárt tizük 'кизяк' (

N

ALIVKIN 119) | özb. Q.